T1 nektek hogyan ment az első nap 9.-ben?

Emlékszem, hogy évnyitókor leültünk a terembe, ott ültük végig a napot, aztán amikor másnap besétáltam a terembe, a helyemen már ült valaki, és olyan idiótán éreztem magam, mert látszólag mindenki más meg bírt ülni ott, ahová előző nap leült, de a csaj, akivel előző nap ültem, az nem, mert vállat vont, hogy aki leült mellé, azt már ismeri rég óta és inkább vele ülne, amit amúgy csak azért nem bántam, mert már az első nap kiderült, hogy milyen rettentő körülményes a csaj, aki melett ültem, és mindig lemaradt jegyzetelésben és tőlem kérdezgetett, én meg emiatt alig tudtam figyelni. De azért idegesített, mert így meg nem volt helyem és mivel nagy volt az osztálylétszám, máshol már nem volt hely, az összes pad foglalt volt és egy pót padot kellett nekem meg egy másik lánynak behozni (aki mellől elült az a másik), de őt meg az első pár hétben nem bírtam.

A kollégiumot is akkor kezdtem, ott is baromi nehezen sikerült beilleszkednem, beletelt 2-3 hónapba, mert elég introvertált és magamnak való gyerek voltam, mondjuk most is hajlamos vagyok rá, nem voltem sose nagyon barátságos na, szóval eléggé kellett igyekeznem, hogy barátokat szerezzek, mert őszintén senki nem szeretne barátkozni egy kukával, aki nem barátságos és ezt már 14 évesen is tudtam, szóval oda kellett tenni a kis testemet, hogy kezdeményezőbb legyek, ha nem akartam egyedül lenni egész gimiben :D

És amúgy ezt tudom tanácsolni is, hogy tényleg senki nem fog közeledni egy olyanhoz, aki nem nyitott, kezdeményezni kell meg barátkozni kicsit.

Az osztályfőnök rendes volt.

-Alapvetően jó első napom volt, de inkább megkönnyebbülés volt túl lenni rajta, és még az első pár hétben nagyon izgulva jártam be😅

-Az ofő rendes embernek tűnt (most is az, csak an pár dolog, amiben nem értek vele egyet)

-Az osztálytársaim néma csendben, rezzenéstelenül ültek a helyükön, mikor beléptem, nagy feszültség volt, bár gólyatáborban már ismerkedtünk. Egyedül ültem le, mellém ült egy random srác, aki talán az egyetlen az osztályból, akit ellenségnek tudnék hívni, ha akarnék, de nincs kedvem, annyira nem érdekel. Alapvetően a lányok 2 csapatban beszéltek (10 ember-7 ember), meg volt 1, aki mindig egyedül volt (később vele barátkoztam össze). Én a 10 fős társaságban voltam. A fiúk ilyen 4-5 fős csoportokban voltak, vagy 2-3 emberke volt együtt. Az első hónapban én ilyen "megfigyelő" voltam, aki azt nézte, ki-kivel van, kinek vannak barátai, kinek nincsenek, miről beszélnek mások, és az alapján próbáltam barátkozni, kb mindenkivel, aki szimpinek tűnt. Végül lett egy nagyon introvertált barátom, egy kevésbé introvertált másik, és arra az 1 évre, meg talán 9. utánra is, pár lazább jellegű haverom (beszélgető társam)

-Tippnek annyit, hogy az első nap mindenki fél valamennyire, szóval nem te vagy az egyetlen. Ha bátortalan vagy, verődj egy nagy csoportba/próbálj "örökbefogadni" egy introvertáltat, így nagy eséllyel nem leszel egyedül.😌

Tavaly volt, így elég friss. Nem volt rossz, bár inkább csak ültünk és hallgattuk az ofőt beszélni + írtunk. Szünetbe meg csak álltunk csendben XD

Nekem kellemetlen volt mert mögöttem ült egy fiú, én meg úgy éreztem hogy a szoknyám ( ünneplőbe kellett menni) le van csúszva, ezért sokat húzgáltam az ingemet. Az rejtély hogy tényleg le volt-e.

Az ofőnk elég szigorú, de akkor ezt nem tudhattuk. Első nap még nem igazán, a szüneten kívül nem is lett volna rá alkalom barátkozni.

Azóta sikerült barátokat szereznem az osztályba, sokáig telt de ez a személyiségemtől függött. 22 napig tartott az egyedüllétem, akkor is azért mert osztálytársammal reggel összefutottam suliba menet és elkezdtünk beszélgetni.