T1 nektek hogyan ment az első nap 9.-ben?

Nekem jó volt. Olyasmi érzésem volt sokáig, mintha valamilyen táborban lennék.

Kifejezetten változatos személyiségű, érdekes osztálytársaim voltak.

Az osztályfőnök is nagyon aranyos, segítőkész volt.

Egyébként nem első nap találkoztunk. Volt előkészítő előző évben, aztán volt valamilyen felmérő már miután felvettek, volt beiratkozás, volt gólyatábor, volt sulikezdés előtt párszor összejövetel.

Annyi tippem van, hogy legyél nyitott és barátságos, érdeklődő, de ne tolakodó. Ne köss bele senkinek stb. Semmi extra. Meg fogod találni a tarsaságodat, ne aggódj!

Sok sikert! És kellemes, jó élményekkel teli gimis éveket kívánok.

Nekünk nyár utolsó hetén volt egy gólyanap, ahol angol szintfelmérőt írtunk, majd körben ülve ismerkedtünk/játszottunk és a nap végén pizzáztunk és sétáltunk egyet a városban.

A tényleges első napra páran már összebarátkoztak, de szerencsére nyitott volt mindenki. Tripla ofőivel kezdtünk, ahol elmondták a legfontosabb sulis dolgokat, majd kicsit megint ismerkedtünk. Elmondták melyik angolos csoportba kerültünk és utána még volt pár óránk.

Az ofőnk aranyos volt, és szegény ő is nagyon izgult :D de amúgy közvetlen volt és mosolygós.

Osztálytársak 3/4-e már ismerte egymást (másik városban volt a gimim, így én szinte senkit nem ismertem, csak látásból 3 srácot), emiatt pár helyen voltak klikkek, de még nem volt vészes.

Sikerült barátokat szereznem, de nem rögtön az elején. Nálunk gimi végére szinte teljesen átalakultak a baráti körök és azóta úgy is maradtak. Lányoknál sajnos volt bőven áskálódás, de a fiúk valami hihetetlen hamar megtalálták a közös hangot és elökörködtek az elejétől, rengeteg aranyköpést gyártottak az évek alatt :D

Tippnek pedig:

ki kell lépni a komfortzónából, odamenni másokhoz (nem tolakodóan) és nyitottnak lenni. Legyél barátságos, nyitott, érdeklődő és figyelj a másikra is. És semmiképp se csüggedj el, ha nem szerzel rögtön barátokat, ehhez idő kell.

Sok sikert és remélem sok sikerben és jó élményben lesz részed! :)

Nekem is elég rossz volt...

Az osztály egy része már a nyár elején elkezdett beszélgetni az osztály Messenger csoportjában. Még találkozókat is szerveztek, amikre nem mentem el, mert úgy gondoltam, hogy felesleges, mert oda úgyis csak a „hangos”, népszerű, könnyen barátkozók mennek (mint később megtudtam, az osztály többsége ilyen). Nem voltam verébtáborban sem (beteg voltam).

Az első nap:

Nem tudtam senkinek sem a nevét, a többiek már nagyrészt ismerték egymást. Nem igazán voltak nyitottak felém, én pedig nem mertem egyedül odamenni egy nagyobb csoporthoz.

Az osztályfőnök emlékezett rám a bemutatkozásról, tudta a nevemet is. Ezen nagyon meglepődtem, mert nem voltam olyan emlékezetes. Kedves, nagyon szimpatikus volt, de olyan ember, aki egy családias és összetartó osztályt akar belőlünk faragni. Csapatépítő játékokat játszottunk. Elég kellemetlen volt, amikor az volt a feladat, hogy el kellett mondani az osztálytársak nevét és ez nekem nagyon nem ment. Negyvenen vagyunk az osztályban, ebből kb. 25-öt tudtam.

Nem szereztem barátokat (azóta sem), egy lánnyal beszélek az osztályból, ő ült mellettem az órákon amíg jártunk iskolába. Ő azért ült első nap mellém, mert már nem volt máshol hely. Vele is csak a háziról beszélek, de nem baráti szinten.

Ellenségeket sem szereztem. Vagyis volt egy-két lány, akire mérges voltam, mert a táskámat leszedték arról a padról, amire raktam és átrakták a leghátsó padra, de én nem mertem nekik visszaszólni. Nem akartam veszekedni vagy ilyesmi. (nem is mertem volna)

Tippek...hát...Nem annyira tudok mondani semmit. Talán annyi, hogy menj el a találkozókra, verébtáborba.

Most vagyok kilencedikes úgyhogy nekem elég friss még az élmény.

Sok sikert, hátha neked jobb lesz!

Nem emlékszem az első napra, mert több, mint 20 éve volt.

Fiatal osztályfőnököt kaptunk, pályakezdő, csinos tanárnő, rá emlékszem, de pár éven belül férjhez ment és elment szülni, úgyhogy 2 osztályfőnökünk volt 4 év alatt.

30-nál valamivel többen voltunk, szóval arra azért emlékszem, hogy elég zsúfoltan voltunk a teremben, érettségire 30-an maradtunk, de jöttek és mentek is az évek alatt. Lányok sokkal többen voltunk, mint a fiúk.

Szoros barátságok nem alakultak ki, pár ember megmaradt ismerős szintjén, velük Facebookon tartom a kapcsolatot. Egyébként viszonylag jó osztály volt, összetartottunk a fontos dolgokban, de klikkek kialakultak, viszont ez ekkora osztálylétszámnál normális. Később az eltérések jobban felerősödtek, így nem is mindenkivel akarom tartani a kapcsolatot, de ebből én nem csinálok problémát.

Tippet most nem is tudom, mit adhatnék, hiszen a te osztályod lehet majd teljesen más, és nagyon sok múlik a közösségen és a te személyiségeden is. Ha nem lógsz ki nagyon, akkor könnyebb lesz, ha nagyon nem passzolsz, akkor nehezebb, de akkor is érdemes egy semleges hozzáállást felvenni, és ebben az esetben a tanulásra és továbbtanulásra jobban fókuszálni.

Nekem volt egy évfolyamtársam, aki valamiért nagyon nem bírt, és mindig megpróbált cukkolni, kihozni a sodromból. Pedagógusgyerek vagyok, anyukám általános iskolában tanít, onnan ismertük már egymást ezzel az évfolyamtársammal, és középiskolába is ugyanoda jött, ahova én, ezzel is húzott, hogy nem szereti a tanárgyerekeket. Én megpróbáltam levegőnek nézni, nem emészteni magam miatta. Főiskolás koromban egyszer összefutottam vele az utcán és bocsánatot kért a beszólogatásaiért, teljesen megváltozott ahhoz képest, amilyennek korábban megismertem, de azóta sem találkoztunk.