Nem unjátok a digitális oktatásnak nevezett valamit?

A szociális kapcsolatok drasztikus hiányát leszámítva én kifejezetten élvezem.

Én konkrétan sorozatfüggő lettem alatta (és tudom hogy ez rossz dolog, de nincs itthon mit csinálni, a házimunkába besegítek, de az se tart egész nap). Nagyon utálom, minden napom csak abból áll, hogy kb. 11-ig órám van, majd este 11-ig sorozatokat nézek, és kezdődik elölről az egész... várom már hogy vége legyen, de szerintem idén nem megyünk már vissza.

Én is szeretem, nem unom. A motivációm ugyanolyan, mint régebben.

Nekem sajnos nincs túl sok motivációm a tanulásra, azt viszont nagyon élvezem, hogy nem kell emberek közé mennem és nem kell látnom az osztálytársaimat sem. :DD

Én most éppen nem tanulok (passzív félév), de egyébként azt éreztem, hogy a távoktatás bevezetése óta kb. ugyanazt a napot éltem át újra és újra... Felkeltem, beültem a gép elé, végigültem az óráimat, tanultam, esetleg volt egy kis szabadidőm (max. olvastam pár oldalt, megnéztem egy részt egy sorozatból, beszélgettem egy kicsit a szüleimmel és hasonlók), majd lefeküdtem aludni. Másnap kezdődött előröl az egész. Eleinte még én is örültem annak, hogy pl. picivel tovább tudtam aludni vagy mégiscsak a saját szobámban lakhattam a koli helyett és hasonlók, de egy idő után ez már abszolút nem számított. Nekem maga a távoktatás sem jött be annyira, illetve a velejáró tényezők miatt (pl. hazaköltöztem, otthon estig egyedül voltam, szinte nem találkoztam senkivel, nem mentem sehová stb.) nem szerettem, túl monoton volt az egész. Persze, próbáltam magam lefoglalni vagy feldobni a napokat olyasmivel, hogy pl. takarítottam, sorozatoztam, hobbiztam, sétáltam egyet stb., de egy idő után már akármit csináltam olyan voltam mint egy zombi.

Eddig mi motivált??? Valami gond van veled. Normális intrivertált élvezi, hogy nem kell utazgatnia és szünetekben a fárasztó társakat hallgatnia.