Mit csináljak ha a lányomat kiközösítették?
Lányom 3.osztályos,barátságos,jószívű kislány. Az idei tanévben egyre többször fordult elő,majd rendszeressé vált hogy az osztályból nem akarnak vele barátkozni,játszani. Sejtjük az okát hogy miért,beszélgettünk is vele erről. Az ok az az hogy első osztályban össze barátkozott egy kislánnyal,és szinte össze voltak nőve,legjobb barátnők voltak,de mással nem igazán játszottak szünetekben csak egymással. A kislány ebben a tanévben átment másik iskolába,így a lányom egyedül maradt. Szegénykém próbálna barátkozni,de mindenhonnan az elutasítást kapja. Az osztályban klikkek alakultak ki,igy arra tudok gondolni hogy nem szívesen vesznek be új barátot egy kialakult kis csapatba a gyerekek.
Már első osztályos korában beszélgettünk vele erről hogy játszon másokkal is,barátkozzon a többiekkel is,de akkor azzal a kislánnyal nagyon jól elvoltak. Most pedig annyira sajnálom,mert tudom hogy nem egy magának való gyerek,és vágyna a társaságra.
Amúgy mondja is, hogy egyedül van és ez rossz neki, vagy te "tudod", mert "hiszen nem olyan gyerek, akinek ez jó"?
Nem akar másik iskolába menni, ergo nem biztos, hogy ő ettől annyira rosszul érzi magát.
Eljön az a pont is, amikor próbálni kell megbarátkozni azzal a lehetőséggel is, hogy a tied lesz a "különc", akinek nincsenek nagyon barátai. Minden közösségben van ilyen.
Szerintem se hagyd elharapódzni a dolgot. Beszélj az ofővel.
Amúgy magánvéleményem, de egy jó ofőnek ez már fel kellett volna, hogy tűnjön.
(Lányoméknál gimiben volt hasonló, most is hányingere van, ha a gimnázima mellett megy el, úgy, hogy közben többdiplomás, sikeres nő lett).
Nagyon mély nyomokat tud ez hagyni (őt sem bántották, "csak" ignorálták, hasonló dolog miatt, mint a kérdezőét).
Ja, még egy: enyém sem akart másik iskolába menni (ez egy elitgimi volt, és simán átvették volna a szomszéd város elitgimijébe, az eredményei alapján, de nem akart.)
De ez nem jelent még semmit, sajnos (13-as voltam).
Köszönöm szépen a válaszokat,nagyon hasznos ez számomra hogy ennyien írtatok.
Talán a megoldás abban lehet hogy a lányom sem egy szent,ismerem a hibáit. Sajnos vagy nem sajnos szeret vezető szerepben lenni minden játéknál,ez itthon is többször kiderült. Ha valaki pl valamit nem ért szeret a mondandójának nyomatékot adni,és nem érzékeli hogy ez a másik számára akár kellemetlen is lehet. Szereti mindig azt játszani amit ő kitalál,a saját szabályai szerint. Ez már feltűnt nekem régebben is,mikor még óvodás volt,és beszélgettünk is róla,hogy ezen jó lenne vàltoztatni,mivel valószínű nem mindenki fog vele egyetérteni,és a későbbiekben lehetnek ezekből még bonyodalmak.
Bízom benne hogy talán “csak” ennyi a gond,mert ezt lehet orvosolni,és talán az osztályfőnököt sem kell bevonnom ebbe az egészbe.
Akkor megvan a probléma. Eddig volt egy barátnője, aki kb "behódolt" neki és csinált mindent úgy, ahogy a lányod akarja, a többiek meg erre nem vevők. Főleg akkor nem, ha a többi lány közül esetleg már került ki egy másik "dudás" is, akit a többiek elfogadnak kvázi vezetőnek, szószólónak.
Ezen egy iskolaváltás sem segítene.
Ellenben (még mindig azt mondom, hogy) a tanító igen ;)
Bízom benne hogy tényleg “csak” ennyi a probléma. Persze nyilván ez is gond,sőt...de úgy érzem hogy próbálunk azon lenni hogy ez változzon.
Kedves 17-es válaszoló. Ha hiszed ha nem,azért nem gondolnám ennyire durvának a helyzetet mint ahogyan ezt te leírtad. Okos,értelmes gyerekről van szó,és annak a híve vagyok hogy rengeteg beszélgetéssel és odafigyeléssel az ilyen dolgokon fogunk tudni változtatni. Semmiképp sem gondolnám undoknak és zsarnoknak. Erős egyénisége van ez tény,de hatalmas nagy szíve is van.Vágyik a társaságra,a barátokra,de szerintem ezt minden gyerek szeretné.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!