Aki már végzett, mi volt a legrosszabb élményed/élményeid az iskolával kapcsolatban?

-Matektanárom, egyben ofőm beszólása. Épp érettségire gyakoroltunk és olyanba kezdtünk bele, ami sosem ment. Engem szólított fel elsőnek, mire fülig vörösödve elmondtam, hogy nem tudom. A hölgyi nagyon hangulatember, így a következő pillanatban lekapta a szemüvegét, levágta az asztalra és perceken át kiabálva papolt, hogy hogy nem lehet ezt tudni. Logaritmus volt egyébként:) Bármennyit gyakoroltam, egyszerűen sosem ment, de mindig próbálkoztam, csak nem sok sikerrel.. A végén lenyugodott, és mosolyogva a szemembe nézett és közölte, hogy "teljes szívéből kívánja, hogy legyen ezzel a feladattal tele az érettségi".

-"Jó tanulóság". Világéletemben jó tanuló voltam, de emiatt megbélyegeztek. Ha mondtam, hogy "ezt most nem tudom", rögtön záporoztak a megjegyzések mindenhonnan, hogy "jaj, ugyan már, TE úgyis tudod!". Ha pedig becsúszott egy rosszabb jegy, akkor utána aznap mindenki arról sugdolózott, erről ment a pletyka, volt, hogy ki is nevettek.

-Hagytam magam kihasználni. A többiek sosem dolgoztak pár órán, viszont ha dolgozat, komolyabb házi volt, előző nap sorra írogattak rám és jegyzeteket, házikat kértek. Csoportban is állandóan bejelölgettek ( @ ), hogy küldjem már át. Abba bele sem gondoltak, hogy haza sem értem még. Amikor már otthon voltam és láttam, hogy 10+ ember írt a doli miatt, azt hittem ott sírom el magam. Hihetetlen módon hagytam, hogy kihasználjanak, és ők ott ültek mosolyogva, hogy 5-t kaptak, 0 tanulással, mert minden benne volt a jegyzeteimben. A végére annyira elbízták magukat, hogy megköszönni sem bírták, és egyszer hallottam, amint valaki azt mondja, hogy "mégis minek? majd ő (én) úgyis beküldi. majd megcsinál helyettünk mindent." És még mondta tovább, de a lényege az volt, hogy emberszámba se nagyon vett az illető, csak egy drága szolga voltam, aki úgyis összekapar neki mindent. Meg sem merném számolni hányszor mondtam másnak tollba a dolgozatát, hányszor húztam ki őket a csávából.. a végén a "legjobb barátnőm" is beállt a sorba és ő is elvárta, hogy az ő dogáját írjam a sajátom helyett. Amikor a sajátommal mertem foglalkozni és nem az övékkel, még nekik állt feljebb. Egyszer majdnem 1 lett a tézém amiatt a lány miatt, mert szabályosan rájött a hiszti, hogy nem írtam meg az övét. Amikor meg a sarkamra álltam, megmondtam, hogy ennyi volt még én lettem a rossz.. jó pár példa volt arra, hogy a tanár megkérdezte, hogy ki akar felelni, és az én nevemet mondták be többen teljesen hangosan. Én meg úgy éreztem magam, mint akit gyomorszájon vágtak..

-Éveket pazaroltam egy olyan legjobb barátnőre, aki inkább ellenség volt. Beszólogatott, versengett, nem akarta, hogy mással barátkozzak/szóba álljak. Nem örült a sikereimnek, irigy volt és még sorolhatnám.. csak kár, hogy ezekre a tulajdonságaira későn derült fény, mert elég rendesen meg tudtam volna magam kímélni ettől-attól.

( elnézést kérek a válasz terjedelme miatt, nem gondoltam volna, hogy ennyi sérelmem volt.. :c )