Aki már végzett, mi volt a legrosszabb élményed/élményeid az iskolával kapcsolatban?

Amikor az ofőm azt mondta hogy én legfeljebb csak bűnöző lehetek, mert mindenhez hülye vagyok. Az tény hogy kb mindenből csak éppen átmentem, de azért mert már akkor se abban gondolkodtam hogy munkás leszek. Utolsó félévre eléggé elkezdtem érezni a tőzsde világát, és többet kerestem mint ő. Erre megkaptam hogy ő nagyon jól tudja hogy ez nem legális, és mindent meg fog tenni hogy engem megbüntessenek. Akkoriban még füveztem. Rá 2 hétre megérkeztek hozzám a rendőrök. Lakás kutatás, 12 óra fogda, és még a NAV-ot is rám küldték. Természetesen mindennel el tudtam számolni, így csak egy elterelőt kaptam. Ennek hatására úgy döntöttem hogy akkor én se leszek jó arc. Megvettem a tanár kedvenc autóját, és direkt arra mentem minden nap hogy lássa, semmire nem vittem. Szerinte a mai napig valami maffiához tartozok. 😆

Már csak nevetek rajta, de akkoriban elég rosszul esett hogy az egész iskola arról beszélt hogy én ilyen-olyan drogdíler vagyok.

Nekem anno a matektanárom mondta azt, hogy segghülye vagyok és nem leszek jó semmire, mert mindig bukásra álltam matekból. Aztán anyu átvitt egy másik iskolába, ahol évekig a legrosszabb jegyem 4-es volt matekból, a dolgozataim zöme 90% felett volt. :D

És pénzügyi területen dolgozom, dupla annyi pénzért amennyit a volt matektanárom keres. :D

Akkor gyerekként baromi megalázó volt és nagyon rosszul esett, de felnőtt fejjel már csak röhögök rajta.

Tornaórák...

Oké, tényleg ügyetlen voltam, de igyekeztem, ahogy tőlem telt, soha nem lógtam, sokszor szó szerint sírva csináltam, amit kellett, de a tanár mégis mindig megalázott, kiemelte, hogy milyen béna, semmirevaló szerencsétlen vagyok. 5,75-ös szemüvegem van, nem engedte, hogy magamon tartsam, egy gerendagyakorlatnál szó szerint nem láttam magam alatt a gerendát, pánikban voltam, sírógörcsöt kaptam, mikor ugrani kellett volna...

Általános iskolai tornatanárnő és ő évtizedekre megutáltattak velem mindenféle sportot.

Még első osztályban történt a dolog, iszonyat buta tanítónénink volt. De tényleg, ezt a mai szememmel is így látom, a szüleim szerint is hülye a nő, persze ezt akkoriban nem mondták meg nekem. Amikor rájöttem, hogy hat évesen okosabb vagyok nála, egy felnőttnél, ráadásul egy tanárnál, az az egész világomat megváltoztatta, akkorát csalódtam.

Utána is voltak buta tanáraim, de ezt a nőt nem überelte senki.

1) A kibeszélések, meg kiközösítesek, meg klikkek. Amikor úgy beszélnek rólad, meg hordanak el mindennnek, mintha ott se lennél, de direkt olyan hangerővel hogy mindent hallj. Valakit mindig kinéztek, valaki mindig sorra került, szerintem volt aki többször is.

Mivel én viszonylag az elsők között voltam, akit kibeszéltek, utána direkt mindig ahhoz csapódtam sorstársnak, akit kibeszéltek, mert tudtam, hogy milyen sz*r, meg hogy a többség csak csordaszellemből csatlakozik a többihez, én meg nem ilyen miatt akartam tartozni valahova. Volt, hogy inkabb egyedül maradtam, és jártam a magam útját.

2) Jó tanuló voltam, de utáltam, hogy rám ragadt ez a címke. Én sose mondhattam azt, hogy nem tudom, mert akkor megkaptam válasznak, hogy "Te úgyis tudod". Ha esetleg rossz jegyet kaptam, megvolt a heti szenzáció, és sugdolózas tárgya. Ja, meg sokan kihasználtak, nem csak elkérték lemásolni a házimat, volt hogy meg akartak győzni hogy jelentkezzek felelni, volt hogy egyszerre két dogát írtam, a sajátomét, meg azét, aki velem íratta meg a sajátját.

Az övé lett jobb. (Ezek után már nem hagytam magam kihasznalni.)

3) Tanárok elvárásai. Jó tanuló voltam, és gimiben már elég stresszelős is. A tanárok mindig mondták, hogy jaj ne stresszeljek rá stb, ennek ellenére ha csak EGYSZER nem a "tőlem megszokott" színvonalat adtam, akkor ők álltak neki kapálózni. Egyetlen jegy miatt. De én ugye csak legyek nyugodt.

Nagyon szerettem a sulit. :)

A legrosszabb élményem, amikor általánosban kaptam egy hármast egy infó dolgozatra.