Bárcsak -.-"
Most már őszintén kezd elegem lenni belőle. 0-24-ben itthon vagyok, néha megyek boltba, de kb. ennyi, menni nem lehet sehova mert minden zárva, szóval minden napom abból áll, hogy reggel 9-től 12-ig óráim vannak, utána házit csinálok meg tanulok egy kicsit, aztán este tizenegyig sorozatozok. Meg besegítek a házimunkába persze.
Tök jó lenne már visszamenni. Semmi kedvem az egészhez. A folytonos itthonlét elveszi minden motivációmat, hogy már a hobbijaimhoz sincs kedvem. Inkább ülnék reggel nyolctól délután négyig egy teremben és húznék le egyhuzamban nyolc-kilenc számvitelt.
Én gimnáziumban vagyok végzős. Nem élvezem. Heti egyszer bemegyünk(érettségi készülnénk), de akkor is dolgozatokat írunk és felelünk egész nap.
Társasági ember vagyok, sok közeli barátom van. Sajnálom, hogy nem látom őket mindennap.
Persze tudnánk így is találkozni, de sok a tanulnivaló, a házi feladatok. Hiszen mind e tanár azt hiszi, hogy így nekünk annyi időnk van. Egész nap csak telefonozunk és fekszünk.(biztosan vannak ilyenek!)
Sokan otthon besegítenek még a házi munkában is.
A technológiáról nem is beszélek. A tanár gépe egész órán zúg mintha szél fújna folyamatosan, sokszor egyszerűen csak feladta a szolgálatot és nem is volt óránk.
A DKT és a Kréta lassú. A dolgozatokat, ha később adjuk be akkor mi vagyunk a szarok, hogy nem küldtük el időben.
Tesiből is dolgozatok vannak.
Minden tanár azt hiszi, hogy az ő tantárgy a legfontosabb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!