fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Emberek » Tanárok, iskolatársak » Mi lehet az oka annak, hogy...

Mi lehet az oka annak, hogy nekem nem jött össze az egyetemi-kollégista élet? Én rontottam el valamit? Más is tapasztalt ilyet?

Figyelt kérdés
Már harmadéves egyetemista vagyok, de egyetlen egy barátot sem szereztem az egyetemről, kollégiumból. Max. egy-egy ember van, aki egyáltalán köszön vagy szóba áll velem, de ezt leszámítva semmi (pl. a távoktatás alatt sem beszéltem senkivel közülük). Ha én nem megyek oda valakihez beszélgetni, nem ülök le valaki mellé, nem írok valakinek stb., akkor teljesen egyedül vagyok és senki rám sem bagózik. Az elmúlt évek alatt nem is nagyon voltak közösségi programok és társaság nélkül én sem akartam elmenni csak úgy random egyetemi bulikba vagy koncertre (pl. gólyabálon is egyedül én voltam tőlünk, fantasztikus volt...). Akárhányszor elhívtam valakit akármilyen programra vagy csak felvetettem az ötletét, mindig nemet mondtak és valami furcsa okból kifolyólag soha senki nem ért rá, mindig mindenki rohant haza, pont volt valami más programja, pont nem volt hozzá kedve stb. A szakon még a jegyzeteket sem osztjuk meg egymással, nincsen közös tanulás, a páros és csoportos feladatoknál is mindenki húzza a száját, semmiféle közösség nem alakult ki közöttünk. Ha például valaki ír a facebook csoportba, akkor arra 90%-ban nem érkezik semmiféle válasz, mintha nem is olvasná senki. Az is érdekes, hogy az első nap óta semmit nem változtak a klikkek és még mindig mindenki csak azzal beszél, akit ismert (pl. volt osztálytársa, barátja/barátnője). Aki nem ismert senkit és nem volt társasága, az pedig egyedül van és sokan nem is igénylik, hogy legyen (pl. volt, hogy odamentem egy egyedül álló lányhoz/fiúhoz beszélgetni, de éppen csak nem küldött el a francba...). A kollégium pedig inkább kicsit olyan mint egy nagy társasház, ahol egymástól független emberek élnek egymás mellett. A szobatársaimon kívül nem ismertem meg senkit. Ők pedig mindig random hallgatók voltak (más szakról, más karról, más évfolyamból) és ez sem volt a legideálisabb, mert eléggé különbözött az időbeosztásunk (pl. volt amikor a fél hetet egyedül töltöttem, vagy csak este alvásnál találkoztunk).
2021. febr. 2. 15:16
 1/8 A kérdező kommentje:
Csak annyit tennék még hozzá, hogy másoktól mindig tök pozitív véleményeket hallottam az egyetemmel és a kolival kapcsolatban, hogy milyen jó, mekkora élmény, mennyi új ember, bulik, közös tanulás, közös főzés, közös nyaralás stb. Nekem pedig mindez kimaradt az életemből, szóval elég nagy a kontraszt és egyszerűen nem tudom, hogy mi ennek az oka.
2021. febr. 2. 15:18
 2/8 anonim ***** válasza:
0%

Szerintem az a probléma, hogy görcsös vagy. Már-már erőszakosan akarsz barátkozni, ez így nem fog menni, senki se szereti azt, ha valaki tapadós. Egyébként társas magány is van, az, hogy emberek között vagy, nem feltétlen jelenti azt, hogy jól érzed magad, pl egy hányós-ivós társaság helyett sokkal inkább legyen egyedül az ember.


Az emberek egyébként nem szeretik a különc embereket. Vagy beállsz a sorba, mint egy birka, vagy önállóan is feltalálod magad. Javaslom, ne menj a birkanyáj után.

2021. febr. 2. 15:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/8 A kérdező kommentje:
Én nem így látom. Igen, szerettem volna barátokat szerezni, szerettem volna egy közösséghez tartozni, szerettem volna közös programokat szervezni és jól érezni magamat. Ugyanakkor szerintem soha nem voltam erőszakos, görcsös vagy tapadós. Mindig úgy voltam vele, hogy egy barátsághoz két ember kell és, ha láttam, hogy valaki nem akar velem barátkozni, nem vevő rám, nem kedvel stb., akkor elfogadtam és hagytam. Nem akartam ráerőltetni magamat senkire sem és nem is akartam magamból hülyét csinálni. Viszont igenis próbálkoztam, mert különben tényleg egy büdös szót nem szólt volna hozzám senki és úgy voltam vele, hogy akkor majd én kezdeményezek, hátha. Senkihez nem úgy mentem oda, hogy "na most akkor te leszel az új barátom", soha nem erőltettem semmit és pont emiatt nem is keresem már őket, mert tudom, hogy felesleges. Az én szememben ez nem minősül erőszakos nyomulásnak. Csak szimplán próbáltam kezdeményező lenni, barátságos, közvetlen és azt mertem feltételezni, hogy biztos mások is szeretnének beszélgetni, barátkozni ha már 3 évig egymást fogjuk bámulni az órákon. Tévedtem.
2021. febr. 2. 16:02
 4/8 anonim ***** válasza:
2 vagyok: Bocsánat akkor, nem akartalak megbántani. Akkor nem vagy nyomulós, lehet magamból indultam ki, mert engem már többször utasítottak vissza hasonló okok miatt.
2021. febr. 2. 16:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/8 anonim ***** válasza:

Egyetemi tapasztalatok: Első évben volt egy gólyacsoportunk. Egy-két felsőéves hallgatót beosztottak hozzánk, akikhez lehetett fordulni, valamint ők néha szerveztek beülős programokat. Első évben még összetartó volt a csoport, utóbb szétesett. Egy sráccal haverkodtunk össze, többször volt, hogy együtt söröztünk, hasonlók. Egy idő után külön óráink lettek, így vele is elváltak az útjaink. Viszonylag sokan jártunk egy évfolyamra, kb. 300 fő. Sok embert megismerte, de inkább felületes volt velük a kapcsolatom. Vizsgák vagy órák előtt tudtunk beszélgetni, de csak 1-2 olyan személy volt, akikkel az egyetem falin kívül is kerestük egymás társaságát. Volt néhány buli, amire elmentünk, de azok nagyon alacsony színvonalúak voltak, erőltetettek. Nem is nevezném bulinak, inkább zene mellett beszélgettek az emberek a táncparketten. Ezt még furcsa is leírni, de tényleg így volt. Így utóbb a bulizással teljesen felhagytam. Végeztem az egyetemmel. Kb. 2-3 ember van, akivel beszélek az egyetemről. nem napi rendszerességgel de 3-4 hetente írunk egymásnak, vagy telefonálunk stb.


Kollégiumi tapasztalatok: Első évben random szobatársakat kaptam, nem voltak szaktársaim. Az egész kollégiumi élet nagyon sivárnak tűnt. Alig beszéltem egy-két emberrel az egész épületből. Nem is adódott alkalom hol ismerkedni, barátkozni. Következő évben már úgy csináltam, hogy a koli facebookos csoportjában írtam egy bemutatkozást, meg hogy szaktársakkal szeretnék együtt lakni. jelentkeztek is egy páran. Így már érdekesebb volt. Számos közös témakör akadt. Jó barátok lettünk. Tanulószobában néhány emberrel sikerült beszélgetni, de közülük csak az egyik sráccal szoktunk beszélni, vele is ritkábban.


Visszagondolva, jó döntés volt szaktársakat keresni lakótársnak. Az egyetem öt évének ez az egyik legpozitívabb élménye.

2021. febr. 2. 17:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/8 anonim ***** válasza:
92%
az egyetem ilyen, tele gennyes alakokkal. gondolom te egy fokkal jobb vagy a többinél, és ezt megérezték és így nem fogadtak be.
2021. febr. 2. 17:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/8 anonim ***** válasza:
Akik nagyon dicsérik, lehet, hogy az időbeli távolság is megszépíti a boldog kollégista éveket.
2021. febr. 2. 18:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/8 Sunshinedoll ***** válasza:

Én két különböző karra is jártam és ég és föld volt a kettő.

Az egyikben az első pár hétben rengeteg közösségi programot szerveztek a felsőbb évesek, közös főzés, ismerkedés, kocsmatúra meg ilyenek, ráadásul 20 fős csoportokban voltunk szétosztva szemináriumokra és mindig ugyanazzal a 20 emberrel találkoztunk, így nagyon könnyű volt ismerkedni mert egész nap együtt voltunk.

Másik karon nem volt ilyen, voltunk 150-en az évfolyamon, mindenki úgy vette fel az óráit, ahogy akarta, szinte sosem voltam ugyanazokkal egy 30-35 fős csoportban, max látásból ismertem mindenkit, meg ha valakivel csapatban kellett dolgoznom. Aztán másfél-két év után mikor szakirányt lehetett választani, ott már azért nyilván az azonos szakirányosok között már jobban lehetett ismerős arcot felfedezni, de még ott se nagyon voltam közeli barátaim.


Aztán ugyanezen a karon végeztem MSc-t is, összesen voltunk az évfolyamon 25-en, sokan az előző képzésekből jöttek át, mivel ők már valamennyire ismerősök voltak, velük jóban lettem hosszú távon.


Mondjuk szerintem nektek most ez a távoktatás se nagyon segít rá. Hányan vagytok egy évfolyamon?


Egyébként nekem 2-3 emberen kívül teljesen nem a saját évfolyamomból voltak barátaim. Én elég sokat jártam egyetemi bulikra meg sokat voltam a könyvtárban és ott ismerkedtem meg más társaságokkal, saját évfolyamról nem nagyon.

Szóval mikor nem voltak barátaim a szakon, akkor én a könyvtárban meg egyetemi bulikon szedtem össze embereket, pedig én se nagyon erőltettem meg sose magam, elég introvertált vagyok, nem szeretek kezdeményezni :D

2021. febr. 2. 19:27
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:

Emberek főkategória kérdései »
Emberek - Tanárok, iskolatársak kategória kérdései »



Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!