Milyen lelki sérüléseket okozhat?

Introvert lesz aztán magányos.

Velem azt csinálták amit leírtál.Egész általánosban az osztálytársaim céltáblája voltam.Nem túl beszédes,de normálisan viselkedő fiú voltam (egy darabig).Ők ezt gyengeségnek nézték,először csak beszólogattak,tockosokat adtak,aztán amikor látták hogy nem csinálok semmit,csak arrébbhúzódok,felbátorodtak és rajtam élték ki magukat.Ők ütöttek,én pedig,mivel verekedni nem tudtam,de nem is akartam,inkább arra gondoltam hogy meglopom őket.Ha ők elvesznek egy darabot belőlem,én is elveszek egy darabot tőlük,de ezáltal,saját magamból is veszítettem,mert egyre rosszabbá váltam.Így teltek el az általános iskolai éveim.Én kaptam,utána loptam.Soha nem tudták rámbizonyítani hogy én voltam,mert az évek során egyre profibbá váltam,pedig ők sejtették,de a tanárok nem hittem nekik,mert nem nézték volna ki belőlem.Azután amikor kikerültem,a visszájára fordultam,rossz emberekkel haverkodtam,alkoholista lettem,kábítószerfüggő,és volt pár rendőrségi ügyem is,a legtöbb a lopásokból kifolyólag.Verekedést sose kezdeményeztem,de nem szaladtam el,ha arra került a sor,ennek a következménye az lett legtöbbször,hogy alaposan meggyepáltak,meg bátorságot már találtam magamban az ilyen alkalmakhoz,csak tehetséget nem.Az utolsó ügyem,egy rablásnak beállított dolog miatt,Édesanyám javaslatára elmentem egy rehabra,hogy ha tárgyalásra kerülne a sor,akkor ezt enyhítő körülménynek vegyék.Az ügyet később átminősítették lopásra,majd ejtették,és így nem kaptam semmit.És habár a rehabon a megszabott 11 hónap helyett,csupán 4-et töltöttem,így is volt annyi értelme,hogy addig is tisztultam.Mikor onnan eljöttem,rá 1 évre megint a kábítószerhez nyúltam,később az italhoz is,ez tartott kb. 3 évig,viszont nem olyan rendszerességgel mint azelőtt.Egy nap amikor már nemtudtam kábítószerhez jutni,kattogtam de nagyon,de ahogy szép lassan telt az idő,elkezdtem rászokni a filmekre,ezzel sikerült lekötnöm magam,kitisztult a szervezetem is teljes mértékben.És már nem csinálok több rossz dolgot évek óta.Mondjuk verekedni se tanultam meg rendesen sose,pedig próbáltak tanítani.Most ugyanolyan a természetem mint gyerekkoromban majdnem,nem beszélek sokat és ha beszélek is azt megnézem előtte hogy kinek is érdemes mondani.Ha pedig valaki kötözködni próbál,vagy provokál hogy verekedjünk,arra nem figyelek oda,úgyis én húznám a rövidebbet,egy idő után megunja és rám hagyja,hogy velem nem érdemes balhéznia,mert csicskának tart,aki nem méltó hozzá,és úgyis csak égetné magát velem.

5.:Köszönöm,viszont! :)

Önbizalomhiány, szorongás, bizalmatlanság, tehát amiket már elöttem is írtak. Azt még hozzátenném, hogy szerintem a perfekcionizmus is befigyelhet. Èn pl mindig azt gondoltam, hogy nem vagyok elég jó, amit csinálok az nem elég jó, ezért mindent a lehetö legjobbra igyekeztem fejleszteni. Beleértve magamat is, pl iskolai végzettség, személyiség (hogy legyek/tünjek kevésbé elbszottnak), valamint a külsö fejlesztése is. Szóval senki meg nem mondaná rólam, hogy mennyire önbizalomhiányos vagyok.