Ha egy kamasz fiú életéből kimarad a vagánykodós, menőzős, bandázós korszak, az milyen lelki sérüléseket okozhat?

Nekem kimaradt, kimarad . Nincs bajom.

18f

Lelki gondokat az okozhat, ha nem veszi észre, hogy nagyon különbözünk egymástól(mégha sok mindenben hasonlítunk is). És ha ő olyan mércével ítéli meg magát, ami egy másik típus mércéje. Akkor kudarcnak fogja megélni magát.

Ha ő látja, hogy vannak halak, akik úszkálnak a vízben kedvükre és nem veszi észre, hogy ő viszont egy madár, akkor szomorú lesz, mert azt fogja gondolni, hogy az a valami, ha a vízbe úszkálsz és mindenki aki nem ezt csinálja az egy bukott lény. Ha viszont érti, hogy neki más élet jut, mert nem ugyanolyan, akkor tetszhetnek, ugyan neki a halak és ahogy azok élnek, de érteni fogja, hogy az nem ő és nincs is értelme erre vágynia. Saját magát kell ismernie, értenie és a szerint kitűzni a céljait. Nem baj, ha ő soha nem jár majd a folyók mélyén, bármilyen klassz is az.

De persze az sem szerencsés, ha ő hal csak gyáva úszni és ezért madárnak képzeli magát csak, hogy kidumálja miért nem úszik :D A lényeg, hogy ismerje meg önmagát, az örömeit, azt a közeget ahol otthon van. És azt bátran, merészen vállalja. És gyakorolgassa szép lassan napról lapra azokat a készségeket, amik ahhoz kellenek, hogy úgy élhessen ami az övé.

ha szülői leuralásra teszi ezt, nem saját akaratából, akkor később lehet antiszociális, és alkalmazkodási problémákkal, személyiségzavarral küzdő is később. Fontos a kortársak közé beilleszkedni, érteni a különbözőségeket, kiismerni saját magát, az ő viszonyát a többiekhez képest, megtapasztalni párkapcsolati sikereket stb. Persze ez nem annak a függvénye hogy mindenki csapja szét magát a bulis bandákkal. Inkább ott van a különbség, hogy a szülők leuralják-e a gyereket, manipulálják, tiltják (mert féltik) na akkor a szegény gyerekből simán lesz egy alkalmazkodási problémákkal küzdő szociálisfóbiás, önidentitás hiánnyal küzdő felnőtt ember belőle. Ha már most céltudatos vagy, és tudod hogy tanulnod kell, nem pedig szétbulizni az agyad, de megvan a saját társaságod akikkel jól érzed magad, akkor szerintem nincs gond. ami most kimarad, később is lehet pótolni.

egyébként sok olyan ember van, aki fiatalon kiéli magát, és később normális férj, apa válik belőle, meg olyan is, aki fiatalon otthonülős, és később a 3o-as éveiben őrül meg és kezd el bulizni, nőzni dorbézolni.