Mit mondjunk a tanárnőnek majd?

"Jónapot. Sanyinak / Bélának / Jolinak az utóbbi időben eléggé megromlott a mentális egészsége. Magánéleti gondjai vannak, ezért depressziós, vagdossa magát, mindig szomorú, karikás a szeme stb. Még téli szünet előtt beszélgettem vele erről, kérdeztem, hogy mi a problémája és mondtam neki, hogy szerintem jót tenne ha a sulipszichológussal beszélgetne.A szülei elég zűrösek, nem foglalkoznak vele, nem bízik bennük, ezáltal titkolja előttük hogy baja van. Mondta, hogy el szeretne menni pszichológushoz, de nem tudja hogy keresse fel (nincs sehol elérhetőség), így megbeszéltük, hogy szólunk magának, hogy küldje el hozzá, mert szerintünk baj van."

Bonyolult, mi?

"Ja és a szüleinek ne szóljon. Meg amúgy úgy akarjuk mintha ő nem tudna róla hogy szólunk."

Ez is bonyolult egy feladvány volt mi?

" Meg amúgy úgy akarjuk mintha ő nem tudna róla hogy szólunk"

Miért?

Megbeszéltitek vele,hogy szóltok majd az ofőnek.

Egyébként meg akkor tegyétek hozzá,hogy " Ne tessék szólni majd a szüleinek"

Tapasztalatból írom, hogy főleg kamaszkorban nagyon sok gyerek idegenedik el a szülőjétől és kezd róluk olyan képet festeni, mintha elhanyagolná a szülő a gyereket vagy gonosz lenne a szülő a gyerekkel. Emellett nagyon sok gyerek érzi úgy, hogy nem a szülő az, akitől a segítséget meg szeretné kapni.

Hidd el, nagyon meglepően tudnak a "szarnak a fejemre szüleim" szülők reagálni ilyen helyzetekben. Arra számítasz, hogy majd cikruszolnak a gyerekükkel vagy nem is tesznek semmit, de közben mennek azonnal és próbálnak segíteni.

Nehéz úgy megoldást találni, hogy a szülei ne tudják meg. Egy ofő annyit tudna tenni, hogy a sulipszichológushoz elküldi.

Az iskolapszichológusok kevesek ehhez, mert ők inkább a beilleszkedésben segítenek a gyereknek vagy az általános traumák feldolgozásában (rokon elvesztése, kedvenc tanártól vagy osztálytárstól való elválás (valamelyik új suliba megy), szülők elváltnak, háziállat elvesztése, etc).

A kérdésben felvázolt eset komolyabb terápiát igényel és klinikai szakpszichológusra lenne szükség, az iskolapszichológus is pár foglalkozás után továbbküldené a gyereket, de, ahhoz már kellene a szülő is.

Ha értesítik a szülőt, de ő mégis ignorálja a gyerekét, akkor ott a gyámügy fog közbeavatkozni, elvégre a gyerek kárt tesz magában és a szülőnek kéne biztosítania a segítséget. (Nem, nem veszik el a gyereket, hanem kimennek a gyámügy emberei, körbenéznek, beszélnek a szülővel)

Tudnod kell, hogy ez a téma nem mindig olyan, ahol úgy tudsz segíteni a haverodnak, hogy ő kilábaljon a bajból és a kapcsolatotok se romoljon meg.

Beszélj az ofővel, mondhatd neki, hogy a gyerek megkért rá, hogy ne szóljatok a szülőknek, de majd az ofő lája, hogy hogy lenne jobb a gyereknek, először beszél a gyerekkel aztán intézi a többit.

Még annyit hadd tegyek hozzá, hogy szerintem ritka, talán nem is létezik az az ofő, akinek a pálya futása során ne járt volna egy öncsonkító vagy szuicid hajlamú (vagy mindkettő) gyerek az osztályába.

Hidd el, a tanárok 99 százaléka tudna mit mesélni, úgyhogy szerintem nem fog igazán megdöbbenni attól, hogy az egyik gyerek vagdossa magát, sőt, valószínűleg még durvább esetekkel is találkozott vagy hasonlóan durva esetekkel (anorexia, alkoholista szülők, otthoni bántalmazás, amikor a gyerek törött orral bement, gyerek az iskolában öngyilkos lett, gyászoló gyerek, elárvult gyerek, stb)

A gyereknek kéne belátnia, hogy baj van és neki kéne segítséget kérnie, erre kéne őt rávezetni.

***

Amit Vaskalapos leírt, az egy pontos képet ad arról, hogy mi van ilyen esetekben. Egy iskolapszichológus nem tud kezelni egy borderline személyiségzavart vagy bármi hasonlót vagy durvábbat és nem is fog. Fogadja, beszélget vele, de nagy a valószínűsége, hogy pszichiátriára tovább küldi vagy egy kedves ismerőséhez, aki a betegségre specializált doki, ahol már a szülőket is értesítik. Egy tanárnak nehezebb a szülő beavatása nélkül ezt kezelni, nem egy olyan gondja van a gyereknek, amit pár dumcsi a sulipszichológussal segítene megoldani. Egy tanár tényleg több féle diákkal találkozott már a pályafutása során.