Tanárok! Mit éreztek amikor megbuktattok egy diákot?

Hogy jobban érthető legyen, nálam csak az nem bukott meg, aki meg akart bukni. A tantárgyamat bárki teljesíthette, aki akarta, ehhez csak azt kellett megtenni, amit kértem. Kérni pedig kértem, megvolt a követelményrendszerem a jól teljesítők számára is, és a gyengébbek felé is. A bukás egyéni döntés, csak az bukott meg, aki ezt nem akarta elfogadni, és a papírjai mögé bújt, mint kifogások mögé.

Többek között azért is hagytam ott a pályát, mert ma már a gyerekek többsége (és a szülők sem) akarják elfogadni, hogy a sikerért tenni kell, és bizonyos követelményeknek meg kell felelni. Illetve azt, hogy jó jegy (vagy éppen a nem-meg-bukás) hátterében tudásnak és munkának kell lenni, és nem kifogásoknak. Ma a gyerekek többségének az a hozzáállása, hogy kifogásokat keres, hogy miért nem tudja megcsinálni, miért nem akar tanulni, miért nincs kész a házi.. De a jó jegyet persze meg akarja kapni, a bukást persze el akarja kerülni. Csak éppen megtenni érte nem akar semmit. A szülők pedig adják alájuk a lovat, otthon is azt mondogatják a gyerekeknek, hogy a "tanár a hülye, meg akar buktatni, rosszindulatú stb.". Szó sincs itt rosszindulatról, csak éppen azt felejtette el mindenki, hogy az iskolában tanulni kell és nem kifogásokból megélni. Én, mint pedagógus, hogyan vélekedhetnék másképpen? Ne kérje rajtam senki számon, hogy elvárom a tudást, és a belefektetett munkát. De amikor azt láttam, hogy márpedig nem érti meg ezt a mai társadalom, és igenis megkérdőjelezi ezt az elvet a világ, akkor abbahagytam a tanítást közoktatásban.

21: Maximálisan egyetértek! Ezért is szeretem a felnőttképzést. Itt nem kell babusgatni senkit, mindenki önként jelentkezik, a követelmények világosak, ha nem felel meg, hát nem felel meg, esély van az utolsó után is, persze mindennek megvan az ára.

A kollégákat annyi öntudatos diák "zaklatta" a középiskolában megszokott "jogaim vannak, de kötelességem nincs" attitűddel, hogy már mi is elfelejtettünk szívügyet csinálni az egészből. Majd jövőre megpróbálja, a jó indulat megvan, de nem termelünk inkompetens szakembereket. Ha gyengék a képességei annyira, hogy érdemes legyen különbséget tenni, arra meg ott az orvosi diagnózis, be lehet mutatni a papírt és annak megfelelően kezeljük, de az nem működik, hogy mások keményen dolgoznak, aztán vannak, akik a nagy silány semmire megkapják ugyanazt a jutalmat. Azzal a kompetensek papírja vesztené értékét (amiért viszont keményen megdolgoztak).