Miért nem vagyok elég jó senkinek?

Egyrészt az érzéseid nagyobb része a kamaszkorból adódik, másrészt meg önbizalomhiányból.

Tanuld meg becsülni magad, illetve kiállni magadért, és nem mások véleménye legyen fontos számodra.

Tudom, nem könnyü, de ha nem csak sajnálod magad, hanem teszel is azért, hogy jobban el tudd magad fogadni illetve fejleszted magad, akkor jobb lesz.

Szerintem alapvetően jól csinálod. Mert bár vannak ilyen rossz érzéseid, de nem zárkózol be ettől. Elmész a bulikba, próbálkozol fiúkkal. A többi az idő kérdése.

De figyelj, hogy érzed azt nem lehetne megpróbálni, hogy ne versenyezz ezekkel a lányokkal? Hogy valahogy azt kitaláld, észrevedd, hogy ki vagy te és ezt erősíteni és úgy tekinteni erre, hogy ők kézilabdáznak, te pedig kosárlabdázol, szóval, hogy nem egy pályán vagytok. Ennek az is része lehet, hogy őszintébb legyél. hogy azt mondd ami van, ha olyan a környezet. és ne képzeld el előre, hogy milyenek a jó reakcióik és milyenek a nem jók és próbáld azt csinálni mondani, ami a jó reakciót váltja ki. hanem csak csináld amit tennél, és mond azt ami van. és hagyd hogy reagáljanak bármit. a szüleiddel való szituban is szerintem a legnagyobb nehézség, hogy így tudtok érintkezni mert nem a valóságot látják.

És ami még fontos, hogy az eredeti anyukád nem téged hagyott el, nem a személyedet. Hanem valószínűleg megvan neki a saját sorsa, a saját nyomoraival és valahogy így alakult. Lehet ezzel jobbat tett veled, a fene tudja.

"Egyrészt az érzéseid nagyobb része a kamaszkorból adódik, másrészt meg önbizalomhiányból."

Nem, ez nem így van. Egy mocsok világban természetes az, ha az ember rosszul érzi magát. Nincs benne semmi meglepő, és nem magában kell keresnie a hibát minden áron, ha az élettel van a probléma.

"Tanuld meg becsülni magad, illetve kiállni magadért, és nem mások véleménye legyen fontos számodra."

Az, hogy az önbecsülése valakinek nagyon alacsony szinten van, az egy következmény. Abból következik, hogy a környezetétől folyamat azt kapja, hogy nem elég jó, vagy éppen tényleg nem elég jó és ez bántja. El lehet hitetni magaddal, hogy van önbecsülésed, csak ha nem belülről jön, akkor az egész csupán egy színjáték. Amit ha valaki jó színész, akkor el tud játszani, de közben nem érzi jól magát benne, vagy rossz színész és a többi embernek is lejön. Valamint van olyan helyzet, amiben ha megpróbálsz kiállni magadért, az csak tovább ront a helyzeten. És könnyen lehet azt mondani is, hogy ne mások véleményére adj. Persze nem kell mindig minden meghallani és magadra venni, de ha mindenki gondolataira teszel, akkor ott maradsz teljesen egyedül.

"Tudom, nem könnyü, de ha nem csak sajnálod magad, hanem teszel is azért, hogy jobban el tudd magad fogadni illetve fejleszted magad, akkor jobb lesz."

Ez sem igaz, mivel a dolgokat nem csak te befolyásolod, hanem a legtöbb ráhatása a tőled független dolgoknak, embereknek van az életedre. Tehát igenis létezik az a helyzet, amiből nem képes kijönni az ember, hiába tesz érte. Tudom, nehéz elképzelni ezt egy olyan embernek, akinek nem volt része még abban, hogy olyan problémát/problémákat megél, amiből egyszerűen nem tud kijönni, mert az már túlnő rajta, de hidd el, hogy létezik.

Szia, ne add fel! Nagyon nagyon jófej csaj lehetsz,ha kicsit idősebb lennél biztosan összejönnék veled. Annyi optimizmus van benned, olyan jó,hogy nem adod fel. Tudom nagyon nehéz ez,de hidd el van aki olyat keres mint te.

Én legalábbis hozzád hasonló lányra vágytam mindig is akit meg lehet menteni. Akit lehet szeretni és értékeli az apró kedvességeket.

Próbálj a tanulásra koncentrálni, hidd el , hihetetlen jó erzés úgy odamenni az osztálytalálkozóra,hogy a tanártol azt hallod.hogy ejj nem gondoltam,hogy ilyen sokra viszed, esetleg nem tudnál valami jó poziciót nekem is a cégnél?

Tanulni kell ezerrel!

Én is hozzad hasonló gyerek voltam, 30évesen van jó állásom,saját autóm,házam,nyaralóm, motorom..

Akik lenéztek anno es csúfoltak csillogó szemmel néztek, miközben lógott a bagó a szájukban.

Ezért megérte nekem tanulni,hátha téged is motivál ez egy picit.

Tudom, ez nem teljesen ehez a temahoz tartozik, de en azt tudom ajallani, hogy

-Keress valamit, ami tetszik, amit barmikor tudsz csinalni (sorozatok stb). Engem is nagyon sokaig utaltak az iskolaban, szuleim sem ugy bantak velem, ahogy kellett volna. Nekem az anime volt az, amit ha neztem/nezek, elfelejtem az osszes gondomat, problemat az eletben.

-Probalj meg beszelni a "szuleiddel", mondd el nekik, hogy ez meg ez van, hogy nem fogadnak el teged, kerj toluk segitseget. Lehet csak akkor vagy jo nekik, amikor "tokeletes vagy", de nem hiszem, hogy annyira utalnanak, hogy ne keresneken neked mondjuk egy pszichologust, akivel beszelhetsz es tud segiteni.

De ongyilkos SEMMIKEPP SE legyel, lehet, akkor nem kene elviselned ezeket a fajdalmakat, de hidd el, biztis vannak emberek, akiknek fontos vagy es szamit az eleted!

Ha akarod, irj ram instan, jo hallgatosag vagyok, igazabol mindenki lelki szemeteslagaja :)

sometimes.we.are.young az instam (ez egy kamuprofilom, de ha barmi kell, nyugodtan irj) :))