Mi motiválja azokat, akik pedagógusok akarnak lenni?

20 éve vagyok tanár. Leírom, hogy én miért lettem tanár. Előre közlöm, hogy nem egy hollywoodi sztori.

A szüleim is pedagógusok (középiskolai tanár és egyetemi tanár). A kezdő tanári fizetés tényleg a béka segge alatt van. Így az első 10 év a koplalásról szólt. Ráadásul egy szakközépben (ma már szakgiminek hívják) tanítottam 15 évet. Szerencsére nem a legalja suli volt, de azért lehetett őket tanítani, pedig nem voltak agysebészek.

10 év után elkezdtem érettségi elnöknek járni és emelt szinten vizsgáztatni. Ezek után elkezdtek jönni a magántanítványok. Így végre normális lett a fizetésem. Szégyellem, de feketén tartok magánórákat.

Nyári szünetekben 6 hetet dolgozom (magánházaknál takarítok), majd ebből lesz finanszírozva a nyaralás. Időnként bejön egy-két céges tanfolyam, ahol matekot tanítok.

Jelenleg egy elitnek mondott 6 évfolyamos gimiben vagyok. Szeretek itt tanítani, mert a diákok itt akarnak is tanulni, nem úgy mint az előző helyen.

Középiskolásként mai fejjel nem mennék tanárnak.

Én szeretnék tinédzserekkel dolgozni, én is problémás voltam, és emlékszem, hogy mennyire jó volt, hogy volt néhány jófej tanár, aki megértett és akire fel tudtam nézni. Meg ja, a nyári szünet sem lehet rossz, még ha egy tanárnak nem is olyan hosszú, mint ahogy sokan hiszik.

A pénz nekem nem fő szempont, lakást örököltem, a vőlegényem jól keres. Meg humán diplomával máshol sem feltétlen jobb a fizu.

Ami az anyagiakat illeti;

Aki pedagógus, annak

- vagy megvették a rokonok a házat, ahol nem kell albérletet fizetnie

- vagy albérletben van egy-két albérlőtársa és igazából nagy igényei nincsenek

- vagy talált egy szuper albérletet és a koplalást sem bánja

- vagy esetleg még a szülőkkel otthon lakik.

Illetve az még, akinek vagy egy, általában jól kereső, párja.

Pedagógus nem a pénzért lesz valaki.

Sőt, sok pedagógus magántanítványokat is vállal (főleg a nyelvtanárok vagy korrepetálást a reál tárgyak oktatói), hogy legyen némi plusz keresete, amivel rendesen ki tud jönni a hónap végére vagy félre tud tenni a nehezebb időkre, attól függően, hogy van e más anyagi támogatása (férj, szülők)

Ami a szakmai részét illeti;

Általában a következők miatt lesz valaki tanár

- Szülők vagy nagyszülők is pedagógusok voltak

- Volt egy vagy több pedagógus az életében, aki nagy hatással volt rá

- Saját magának problémás gyerekkora volt (itt példának felhoznám Beth Thomas-t, aki viselkedési zavara volt gyerekként és felnőttként viselkedési zavarokkal küzdőkel foglalkozik, tehát nem furcsa, hogy felnőttként olyanokkal foglalkozik, akik azon mennek át, amin ők)

- Kreatívak és tele vannak ötletekkel, ami az oktatást illeti és hajtja őket a vágy, hogy a maguk sajátos kis módján a gyerekeket okíthassa, illetve a lelkivilágukkal foglalkozzon

- Már régóta gyerekekkel szeretett volna foglalkozni

- Mindenre kiterjedő tudása van egy területen

- Rákényszerítették vagy az élet kényszerítette rá.

És hogy ki marad a szakmában az megint más kérdés

Aki jó iskolát választott és tényleg a gyerekek miatt megy tanítani, azok maradnak is a pályán.

Az, hogy valaki tanárgyerek/unoka még nem egyenlő azzal, hogy ő maga is tanár lesz a nyugdíjig, mert nem biztos, hogy ő maga is tanárnak való.

Illetve akik azt hiszik, a tanítás annyiból áll, hogy leadja a tananyagot, azokból általában vagy a pokróc tanárok leszek, akik Facebook-on nyavalyognak vagy itt a Gyakorin vagy le is lépnek hamar, esetleg megy az egyetemre tanítani, hiszen pl egy gimnáziumi vagy általános iskolai tanár a tananyag leadásán kívül pszichológus is, ápoló is, ha kell, pótszülő és még sorolhatnám, aki nem olyanokat tanít, akik önszántukból vannak az óráján, hanem kap egy osztályt, ahol mindenkinek a figyelmét ébren kell tartania és max az osztály negyedét érdekli az egész, a többiek meg muszájból jelen vannak és figyelnek vagy nem figyelnek vagy zavarják az órát.