Mit tegyek, ha semmi kedvem nincs visszamenni az iskolába?

Beszélj az ofőddel:- "Egyébként se a szüleim, se a tanárok nem tudnak erről, egy olyan ember aki ilyen problémákkal küzd eléggé nehezen tud beszélni ezekről."

Ez kifogás.

Menj át egy másik iskolába-"Csak félek, mi van akkor, ha az új osztályom se lesz jó, meg ilyen szokásos kérdések. "

Ez is kifogás.

Konkrétan mit akarsz?

Klinikai szakpszichológust keress fel, aki a Border line-al foglalkozik, elbeszélget Veled, meglátja, milyen terápiára lenne szükséged. Ehhez viszont a szülők segítségét is kéne kérni vagy legalább szólni. Az anyagiakról az a véleményem, hogy megéri az, hogy lelkileg összeszedd magad. Tényleg fontos, hogy olyant próbálj keresni, aki konkrétan a Border line-al küzdőkkel foglalkozik, ugyanis ők tudják, mi lenne a megfelelő segítség, terápia, nem éreznéd úgy, hogy egy helyben toporogtok, ráadásul, ha szükségét látja, továbbíthat psichiáterhez gyógyszerért, ha nem látja szókségét, akkor nem; de ezzel arra célzok, hogy, ha olyan a helyzet, akkor tud enyhíteni a szorongáson.

Nem hinném, hogy itt segítene, ha mennének a szülők vagy az ofő az asztalra csapna, az új suli talán jobb megoldás lenne, hiszen, ha kísér is oda a pletyka, hogy Téged vertek, nem lennél nevetség tárgya, másrészről pedig, ha egy pszichológushoz járnál közben terápiára, az adna egy biztonságérzetet ahhoz, hogy neki merj kezdeni a változásnak.

Ehhez tényleg először beszélni kell a szüleiddel, h gondolod, mutasd meg ezt a kérdést, de tizeneggyedikesként már vagy annyira érett, hogy tudd jeezni a szülők felé, hogy segítség kell és el tudd magyarázni, hogy most ez nem egy kamaszhiszti, hanem segítséget kell kapnod.

Kitartást!