Csak én érzek hasonlóképpen irodalom órákon?

Én azt vettem észre, hogy irodalom órákon amint beléptünk az 1800-as évekbe és elkezdtük tanulni a sok depressziós költő életútjait, illetve siránkozó költeményeit, egyszerűen teljesen elszívja az energiámat a tanóra és ezeken az órákon teljesen szarul vagyok.

Én alapból érzelgősebb típus is vagyok, így nem is nagyon bírom az ilyen pszichodrámai művészetet, de amikor alapból nincs jó hangulatom és ráadásként jön egy elmúlásról szóló műelemzés akkor nagyon ki tudok borulni és szó szerint a sírás kerülget :D

Ti szoktatok hasonlóképpen érezni vagy csak én vagyok ilyen túl dramatizáló egyéniség?

Épp most végeztem az irodalom tanulással így ezért jutott eszembe, gondoltam lefekvés előtt erre rákérdezek. Ilyenkor kell egy kis internet, hogy kitisztuljon a fejem mert nem bírom ezt a sok negatív hangulatú költeményt. :D