Csak én érzek hasonlóképpen irodalom órákon?
Én azt vettem észre, hogy irodalom órákon amint beléptünk az 1800-as évekbe és elkezdtük tanulni a sok depressziós költő életútjait, illetve siránkozó költeményeit, egyszerűen teljesen elszívja az energiámat a tanóra és ezeken az órákon teljesen szarul vagyok.
Én alapból érzelgősebb típus is vagyok, így nem is nagyon bírom az ilyen pszichodrámai művészetet, de amikor alapból nincs jó hangulatom és ráadásként jön egy elmúlásról szóló műelemzés akkor nagyon ki tudok borulni és szó szerint a sírás kerülget :D
Ti szoktatok hasonlóképpen érezni vagy csak én vagyok ilyen túl dramatizáló egyéniség?
Épp most végeztem az irodalom tanulással így ezért jutott eszembe, gondoltam lefekvés előtt erre rákérdezek. Ilyenkor kell egy kis internet, hogy kitisztuljon a fejem mert nem bírom ezt a sok negatív hangulatú költeményt. :D
Jó hát persze függ ez igazából több tényezőtől is, mennyire figyel az ember órán, milyen tanárja van, stb
Bár azt, hogy ne figyeljek meg sem engedhetem mert minden figyelemelterelő készülékre harap
Ráadásul a tanárunk úgy bele éli magát a költői szerepbe, hogy Oscar díjat érdemelne :D Szerintem ez is nagy hatással van az emberre, hogy mennyire adja át hitelesen az előadó. Sajnos nekünk ki van maxolva :D
Nem csak te. Emlékszem anno, a gimi első évében az irodalomtanárnőnk, aki imádott random dolgokról beszélni, figyelmeztetett minket, hogy pár év múlva elég lehangolóak lesznek az órái.
Aki képes átélni a költeményeket, annak nyilván lehangoló. Pont ez a lényeg, ezért az érzésért íródtak ezek a művek. Szóval nyugi, nem vagy egyedül :D
Nem, sosem éreztem ilyet.
Nem értem 3-ast.
Nagyon szerettem pl. a nyugatosokat. Pedig Ady vagy Kosztolányi sokat foglalkozik a halállal. De sosem éreztem lehangolónak, amikor róluk tanultunk. Inkább megindítónak, gyönyörűnek. Engem inkább Radnótinak azok a versei viseltek meg, amiket már a vége felé írt, amikor a lágerből hajtották őket, és egymás után haltak meg a társai, és gyakorlatilag előre megírta, vele is mi fog történni ("Tarkónlövés. Így végzed hát te is."). De ez nyilván nem depressziós, meg siránkozós, hanem az viselt meg, milyen embertelenséget műveltek vele és sorstársaival.
Velem is igy volt, csak első évtől. Gyűlölöm, egy darab sz*r maga az anyag, a tanítási módszerek amivel tanítják a tanárok, a hangulata, már maga az egész ág. Hogy valaki szavakat fos egy papírra ami nem valós, azt mondják hogy ritmusa van de nincsen, regényeknél pedig kész röhej amiket leirnak.
Elméletileg ez anno a szórakoztatóiparba tartozó kategória volt, hát nyaljanak sót, mert g*ci sz*r az egész b*zmeg
Nem értem miért lettem azért lepontozva, mert nem tetszik, hogy megmondják, hogy milyen érzéseket váltson ki belőlem egy mű, hogyan értelmezzek egy novellát meg és, hogy, ha netalán én úgy gondolnám, hogy egy szimbólum miatt más jelentéssel bír az a rész, mint, amit a szánkba rágtak, az rossz.
Én az egész irodalom óráról azt gondolom, hogy nem tanítják meg a gyerekeket véleményt kialakítani a művekről, mivel nem lehet saját véleményük.
Emellett az olvasást se szerettetik meg a gyerekekkel, mert mindenkinek ugyabazt kell elolvasni nyáron, nem pedig kapnak efy listát a tanulók különböző műfajokból és abból csemegézhetnének.
Én szeretek olvasni, írni, az egyik könyvemet ki is adták, de idehaza nem olvastam el pár kötelező olvasmányt, mert nem az én érdeklődési körömbe tartozott a témája vagy, mert érdekelt, denagyon sokáig boncolgatott egy történést, öt oldal múlva is ugyanott tartotzunk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!