Miért baj, ha úgy nevelem a gyermekemet,hogy álljon ki magáért a tanárokkal szemben is?

Az arany középutat kellene minden emberek megtalálni, legyen szó szülőről, gyerekről, tanárról. Nyilván más értelmi és érettségi szinten más eredmény is lesz.

Kiáll magáért, az igazáért az szépen hangzik. De az esetek 90%-ban csak nagypofűjúság és a "hangosabb nyer" alapú felesleges konfliktust generál.

Amikor tanár voltam, én mindig nyitott voltam arra, hogy a gyerekek megbeszéljenek velem akármit, sőt, ösztönöztem is őket erre, hogy szóljanak akkor is, ha valamiben én tévedtem. Viszont ez csak addig működött, amíg a tiszteletet megadták. A tisztelet megadása ugyanis akkor is elvárt, ha a gyereknek van igaza.

Tudod, a tanár is ember, és ugyanúgy tévedhet, mint bárki. Ettől még nem kell ellenséget gyártani belőle, és főleg nem a gyerek előtt. Ezzel semmit nem fogsz elérni. Ez az egyik. A másik az, hogy attól, hogy neked rossz tapasztalataid voltak a tanárokkal szemben, még nem jogosít fel arra, hogy globálisan minden tanárt rosszindulatúnak, gonosznak, igazságtalannak tüntesd fel, és ezt közvetítsd a gyerek felé.

Pont az ilyen káros nevelés következménye az, hogy a gyerek, ha (vélt vagy valós) igazságtalanság éri, rögtön nekiáll pofátlanul viselkedni a tanárral, amivel szemben én annak idején zéró toleranciát hirdettem. Akármilyen körülmények között én a tiszteletet megköveteltem, akkor is, ha nem nekem volt igazam. Ha a tiszteletet nem kaptam meg, onnantól kezdve a kommunikációnak vége volt, és az lett, amit én akartam. És tudod, ilyenkor a tanárnak van igaza!

A gyerek első dolga a tisztelet megadása a felnőttek és a tanárok felé, és onnantól kezdve lehet elkezdeni beszélgetni akármiről. És hidd el, ha így kommunikál a gyerek, sokkal többet ér el, mintha flegmán vagy bunkón beleáll a tanárba. Ilyenkor akkor is igaza van a tanárnak, ha már pusztán ezért ad neki egy szaktanárit...

Ha valamire nevelni akarod a gyerekedet, akkor tanítsd arra, hogy hol a helye, és hogy milyen helyzetben hogyan illik kommunikálni. Hidd el, többre fog menni ezzel a gyerek. Ha minden vélt vagy valós sérelem miatt "kiáll magáért" (ami az ő nyelvén azt jelenti, hogy nekiáll pofátlankodni), akkor ebből egyrészt az lesz, hogy gyerekként nem mindig tudja eldönteni a vélt és a valós dolgokat, azaz egy ponton túl mindenért pofátlankodni fog, a másik pedig, hogy az ilyen magatartással semmit nem lehet elérni, sem az iskolában, sem a való életben.

13

Ja ja, s add a lóvét mutter;))

Nem baj. Miért is lenne az? Ja, hogy a gyerekkori frusztrációdat "A tanári lét rengeteg felelősséggel és hatalommal is jár.Az emberek többsége nem alkalmas arra,hogy ekkora hatalmat birtokoljon.Sokuk megrészegül tőle és visszaél vele" rákényszeríted a gyerekedre? A problémát, amit te annak idején nem tudtál menedzselni, azt vigye tovább a gyereked? Küzdjön ő, mert te nem voltálé alkalmas rá annak idején? Miért is lenne baj, tényleg... Amellett van benne egy logikai bukfenc is: az emberek többsége nem tanár, tudod. A jelentkezőket szűrik, mielőtt bejutnak a tanárképzőre.

Majd belátod, hogy jól kitoltál a gyerekeddel. Apropó, van másik suli a közeletkben, ahova majd átirathatod, ha eltanácsolják?

Szerintem ezzel semmi gond nincs, ameddig arra is neveled, hogy ne pofázzon fölöslegesen, a hibáit ismerje el és vállaljon értük felelősséget, és legyen alapvetően tisztelettudó.

Fontos, hogy a gyerek ki merjen állni magáért vagy az, hogy kérdőjelezzen meg dolgokat, legyen kíváncsi és ne fogadjon el bullshit kifogásokat senkitől. Nem támogatom a szervilizmust meg azt, hogy kérdés nélkül elfogadjunk valamit csak azért, mert nálunk több hatalommal rendelkező ember azt mondta és nem támogatom azt se, hogy a gyerekeket erre neveljük.

Nekem is voltak anno rossz tapasztalataim a tanárokkal, akik nem értékelték, ha valaki kérdez tőlük, vagy a válaszaik annyiból álltak, hogy "Mert én azt mondtam" vagy "ez így van és kész". A kritikus gondolkodást csírájából elnyomták, eltörölték, szó szerint csak az volt jó, amit ő elmondott órán, és ha valaki kérdezett, ahelyett, hogy ha kell 15-ször is elmagyarázná, inkább nyilvánosan alázta meg a gyereket, amiért kérdezni mert.

Volt olyan, hogy a magyartanárnő félreértelmezett egy feladatot, és mikor szóltam neki erről, akkor büszkeségből meg lustaságból inkább hagyta, hogy az egész osztály sz-rul oldja meg a feladatot, minthogy elismerje, hogy basszus gyerekek, félrenéztem, kezdjük újra. Egyik osztálytársam az angol tanárnál szólt (gimiben), hogy nem jól használt egy kifejezést és a tanárnő az év hátralévő részére besértődött rá.

Egy másik tanárnő visszadobta a dolgozatomat, mert a könyvben levezetett gondolatmenetet írtam le, nem azt, amit ő előadott órán.

Persze voltak pozitív tapasztalataim is, de inkább egyetemen, ott jobban értékelik a kreativitást és önálló gondolkodást szerintem, legalábbis az én tanáraim. Az államvizsgán pl. kijavítottam a vizsgabiztost egy szakmai kérdés kapcsán, és olyan vigyorogva adott ötöst, hogy csuda. Gimiben ugyanezért egy osztálytársamat kizavarták az óráról.

kérdező, igazad van, ennek ellenére A (megbukott) magyar oktatásban értelmetlen visszaszólni.

A magyar oktatási rendszer évtizedekkel van lemaradva, a tanárok nagy része meg a versenyszférára alkalmatlan buta magológép, aki megrekedt a 90-es években.

"Az emberek többsége nem alkalmas arra,hogy ekkora hatalmat birtokoljon.Sokuk megrészegül tőle és visszaél vele."

ez így van. egy kezemen meg tudom számolni, hány értelmes, tanári pályára alkalmas tanárral találkoztam. átlagos képességű ,saját képességeit túlértékelő idi.ótával viszont bőven. De mit várunk egy olyan országban, ahol az angoltanárok arra büszkék 2020-ban, hogy tudnak angolul?:D ez ma már alapvető egy normális munkahelyen.

"Nem értem,hogy Magyarországon a tanárokat miért valami földre szállt tökéletes, sohasem tévedő, sohasem hibázó isteni teremtménynek hiszik."

azért, mert a magyar emberek nagy része szolgalelkű (proli) ember, aki még mindig ott tart, hogy "rohattfiatalok" és megköszöni az egykori tanárinak, hogy pofán verte, mert "megérdemelte a pofont".

"Egy másik tanárnő visszadobta a dolgozatomat, mert a könyvben levezetett gondolatmenetet írtam le, nem azt, amit ő előadott órán."

erről beszélek. a tancinéni frusztrált, és még mindig vhol a 90es években tart.