Mit tegyek, ha már nem emrek megszólalni se, nem hogy kérdezni az osztálytársaim előtt? Teljesen leronbolták az önbizalmam.
Ez okés? Hogy lelkileg pszichikailag tönkretehetnek bárkit az osztálytársai?
Szó szerint gombóc van a torkomban, görcsberándulok, ha mindenki előtt kell megválaszolnom valamit, rettegek attól, hogy mi van, ha rosszat mondok.
Ma is csak azért hagyom ki a strandolást, emrt nem kérdezhetem meg, hogy milyen állomásnál lesz a tali.
vasútállomás? autóbuszállomás? Távol vannak egymástól, nem mindegy, hogy melyik.
"Akkor ma 2-kor találkozunk az állomásnál"
Számtalan példa van arra, hogy állomásnak mondták az autóbuszállomást és a vasútállomást is.
És most nem tudom melyik, megkérdezni meg nem kérdezhetem, mert lehülyéznek, hogy miért nem egyértelmű.
De volt erre más példa is: hiányoztam egy hetet tavaly és a matektanár megkérdezte, hogy előző órán már itt voltam-e. Én mondtam, hogy nem, keddig beteg voltam. Erre mindenki röhögött, mondták, hogy fúúú ez de hülye és kiderült, hogy a tanár AZNAPI előző órára gondolt. 4. órán kérdezte és a 3. órára gondolt.
Na. pont ilyenek miatt nem merek megszólalni.
válasza: válasza: válasza: válasza:Nem ilyen mértékben, de hasonló cipőben jártam mint te.
Nyugodtan vissza kell kérdezni, meg kell szólalni, le kell xarni hogy mit mondanak, mert ők is xarnak rád (persze nem az egész osztály, csak mindig azok akik hangosak és a középpontban vannak).
Egy másik, rendes társaságban legyen ez sportklub/egyesület,régi osztálytársak (ha most gimis vagy) illetve bármilyen szabadidős elfoglaltság amit nem egyedül csinálsz, fel kell építeni az önbizalmadat, reális önképet alkotni, magadat fejleszteni és ha ezek összejönnek máshogy fog rád nézni az osztály is.
De akkor sem tudok megszólalni. Egy egész osztállyal szemben. Nem kérdezhetem meg, hogy mi a lecke, nem kérdezhetek emg semmit se újból. Ez még az amit nem tűrnek. Ha én megkérdezem, hogy akkor mikor találkozunk pontosan, az nem oké, de ha valaki más azt meg se hallják és teljesen természetes. Valahogy nem megy. Szorít az egész torkom, csomó mindent ki kellett hagynom az elmúlt években félraértések miatt. Mi az, hogy állomás... Hát melyik? Lehetetlen eldönteni.
Már csak azért sem, mert az iskolába való eljutáskor mindkettőt használjuk. vonattal a vasútállomásig, aztán a buszállomástól a suliig.
2: de hogy ne hagyjam? Eleinte még visszaszóltam, hogy mi a franc bajuk van, de csak engem nyugtatgattak, hogy jólvan jólvan pihenj egy kicsit.
3: ööö nem. Hasonló, de nem. azoknál ahogy írják is a kérdező gondolkodásával van baj. Az enyémmel nincs. Nagyon ritka az ilyen félreértés, de van. És ez nem gondolkodás hiba :( sajnos.
válasza:Nem bírják ha visszakérdezel, nem válaszolnak vagy beszólnak?
Nincs egyetlen olyan osztálytárs sem akitől meg tudnád kérdezni?
válasza:Pici túlzást érzek ebben. Nálunk egyetemen is van egy csaj, aki mindent, DE TÉNYLEG MINDENT, még a legalapvetőbb dolgokat is megkérdezi és rohadt idegesítőek a szövegértelmezésre teljesen képtelen selejtek. Na ő tényleg megérdemelné hogy a föld alatt kössön ki, gondolhatod hogy mennyire utálhatják hiszen egyetemen bullyzzák :D Mindenki rajta nevet, egy élő mém.
Sajnos én is ilyen selejt voltam, sőt még az is lennék, de nem mutatom ki. 12 év iskolai terror helyre tesz nyugi, úgyis megkapod, kialakítasz egy rezisztenciát. Ugyanúgy nem fogod érteni amit mondanak, csak magasról le is fhosod és csak "ja"-zol. Mondjuk ennek veszélye, hogy a környezetedet is lefhosod, vezetni inkább majd ne vezess, mentális csőlátásod lesz és sok lesz a "blank out", amikor csak kiflashelsz a valóságból.
Idővel önbizalomtalanságból teljes közöny lesz, érzések mint olyan csak legenda lesz számodra így meg fogsz tudni újra szólalni.
válasza:Tudják, hogy megtehetik veled, ezért meg is teszik. Minden közösségben van egy, vagy több ember, aki a leggyengébb láncszem, őt kinézik maguknak és levezetik rajtuk a napi frusztrációjukat. Egy másodperc alatt megérzik a gyengeségüket és alaposan ki is használják.
Erre csak az lehet a megoldás, ha vért izzadva is, de elkezdesz kiállni magadért. Ennél rosszabb aligha lehet.
válasza:Pszichológus segítségét kérd vagy új osztályba kérd át magad, hiszen a gond forrása a gyerekek, akikről a másik kérdésedben is írtál, hogy beoltanak mindig. Egy új társaságban lehet feloldódsz.
Az jó, hogy látod, mi a probléma gyökere, de most kéne tenni valamit, hogy megoldd, mégmielőtt konkrétan senkihez sem mernél a világon hozzászólni.
Az egyetemen meg a munkahelyen már nem takarózhatsz azzal, hogy félénk vagy, ott már elvárják a felnőtt viselkedést, amitől távol áll az, hogy nem mersz máshoz hozzászólni.
És egyetemen meg munkahelyen rengeteg alkalommal kell csapatban dolgoznotok, együttműködnötök, kérdezned a többiektől meg a tanároktól.
Pl képzeld el valakitől, hogy ezeket mondja
- nem mentem a gyakorlati órára, mert nem tudtam, hol a terem és nem mertem megkérdezni.
- nem fértem bele három zárgy keretébe, mert betelt és nem mertem limitemelést kérni, ezért csúszok fél évet.
- nincs konzulensem a szakdogához, mert nem mertem megkérni a tanárt
- kihagyom az állásinterjút, mer sajnos nem találom a pontos címet és nem merem őket felhívni.
Stb.
Nem azt gondolnád, hogy szegényke, hanem, hogy ennyire életképtelen nem lehet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!