Miért zavarja ennyire a volt tanáraimat, hogy magasabb végzettséget szereztem, mint ők?

Sajnos a legtöbb tanár elégedetlen az életével. Mások neveletlen, szemtelen, fegyelmezetlen kölykeit tanítják egész életükben, s évről évre rosszabb anyag kerül a kezük alá. Ez talán olyan nagy boldogság? Közben ők beleszürkülnek a tananyagba, nem fejlődnek, szépen kezdenek szakmailag leépülni, a kis 30 meg 60 órás tanfolyamokat végigülik, de sokat ezeken sem tanulnak. Ők - szegények - az iskola örökös rabjai. Nem valami tág perspektívájú élet. Elég szűkös horizont. Én ebből nem kérnék.

Amúgy magamtól soha nem mondok egy szót sem magamról. Ők kérdezgetnek. Mit kellene tennem? Tagadjam le a végzettségemet? Csak azért, mert ők irigyek és ez nekik nem tetszik? Mert az imádott gyermekeik nem érték el ugyanezt?

A tanárgyerekek amúgy sem túl okosok, négy ilyen osztálytársam is volt, mind tepert, mint az állat, de nem vitték sokra, mert nem voltak jó képességeik. Egy főiskolai diplomát tudtak kisajtolni belőlük a szüleik nagy áldozatok árán.