Tanárok, miért csináljátok ezt?

Hàt baratilag hozzam sem közelitett egy tanàr se hàl ég.

De altalanos iskolaban lattam màr közelitö tanàrt a gyerekekhez.

Az első példa rólad szól. A nyaklánc alapján, szerintem eleve sosem voltál a társaság középpontja. Tanártól függetlenül sem.

A következő példában azt írod, hogy a tanár amúgy másokkal is közvetlen volt. Ott sem a közvetlenség volt akkor a probléma.

Az utolsó példánál spicli helyzetről van szó. Azt senki sem bírja.

A művészetisre én is tudok példát. Az egyik tanár jó pár csajt meghúzott a helyi művészetis suliban. 1-2 csaj kapott csak negatív visszajelzéseket, a többiek nem.

A tanár általában nem barátzkozik a diákkal, hanem azt a figyelmet adja meg neku, amit a diák hianyol, például váló szülők, nem törődöm szülők, nagyobb figyelmet igénylő testvér, családi tragédia, környezetváltozás, stb.

A tanár ilyenkor megadja azt a figyelmet a diáknak, amit igényel a gyerek, de a tanár ugyanúgy éli az életét, ott van neki a családja, a barátai, nem egy tizenévessel haverkodna.

A veszélyes nem az, hogy kigúnyolják, hanem inkább az, hogy, bár sokszor jól sül el, de megesik, hogy egy lelkileg instabil diák barátot lát benne és a tanárnak egy idő uttan kellemetlen lesz, hogy a diák már egyre közvetlenebb lesz vele.

Tehát a diák azt látja, hogy a tanárral baráti kapcsolat van kialakulóban, majd hirtelen a tanár elutasítja, ráébreszti a diákot, hogy ők nem barátok, nem is lesznek azok, csak kedves akart lenni. Erre a lelkileg instabil diákok reakciója az összeomlás, épp ezért nem támogatom, hogy a tanárok így közeledjenek a diakok felé vagy, ha így tesznek, akkor legalább egy határt húzzon a tanár az elején.

Az általad írt példák teljesen normális dolgok (kivéve, hogy a diák írja össze, kik a rosszak). Az, hogy a nyakláncodról kérdez, vagy a diákjaihoz van egy-egy szava, kíváncsi a gyerekekre tanórán kívül, az teljesen normális emberi reakció, és egyébként kell is. Nekem pl. volt egy diákom, akit kiközösítettek a többiek (nem miattam...), és néha beszélgettem vele. Ez olyan jól esett neki, hogy azóta is írogat rám és szoktam vele beszélgetni, pedig már évek óta nem tanítom.

Azt tudom erre mondani, hogy egyrészt az ilyesminek nem kell mindig a többiek orra előtt történnie, másrészt pedig tanárként engem miért kéne, hogy érdekeljen a többi gyerek? Ha kíváncsi vagyok egy gyerekre, akkor elkezdek vele beszélgetni, akár óra közben, akár folyosón, akár négyszemközt, miért kéne nekem azzal törődni, hogy ki látja? Hogy is mondjam, nem a tanár követ el ezzel a gyerekkel valami negatív dolgot, hanem az osztálytársai primitívek, ha ezért kiközösítik. Ez nem a tanár hibája. Úgyhogy a kérdésed igazságtalan ebből a szempontból, inkább azt a kérdést kéne feltenned, hogy miért olyan sötétek az osztálytársaid, hogy kiközösítenek azért, mert a tanár hozzád szól.

Nem vagyok tanár, de annak készülök.

Nekem is voltak olyan tanáraim akikkel közvetlenebb viszonyban voltam(nem kell félreérteni, meg a magázódás is megmaradt) csak szimplán nagyon jó társaság volt ez a néhány tanár. Jókat lehetett velük beszélgetni, voltak közös témák, vagy akàr a mindennapi témákról is el lehetett velük dumálni, az osztálytársaknál meg csak a divat, buli, csajok/pasik volt a téma. Én sokkal jobban éreztem magam a tanárokkal, rájuk mindig számíthattam, példaképek és második szülők voltak a szememben, valamint igazi “barátok”. Engem is kinéztek emiatt, de leszartam mert fontosabb volt az hogy jólérezzem magam, mint hogy azzal foglalkozzak, mit gondolnak rólam.