Mások is vannak így az iskolával?

Nem, nem kaptál segítséget "eleget". Az, hogy egyszer meghallgatott egy pszichológus, a pszichiáter meg felírt pár random "gyógyszert", meg bekategorizált valami ma divatos betűszó mögé, az nem segítség. Ha hatna, amit csinálnak, akkor nem buktál volna meg, és nem küzdenél gyakorlatilag ugyanazzal a problémával, mint amikor odamentél.

Valami NORMÁLIS pszichológus kéne, aki felderíti a problémák okát, és segít azokat megoldani. Na, az segítség lenne. Mert valamit célszerű lenne tenned. Hiába mondja el itt egy tucat ember, hogy "nekem is ugyanez a bajom", attól te még lehet, hogy jövőre is megbuksz, végzettség nélkül kicsapnak a suliból, barátaid továbbra sem lesznek, és hadd ne mondjam, hogy így mennyire nehéz lesz egy normális életet felépíteni.

A 3. válaszoló nagyon jól írta.

De nekem úgy hangzott, mintha valahogy ő is a kérdezőt hibáztatná.

Tudom, hogy ez nem fórum, csak nem bírtam megállni, hogy ezt hozzátegyem, bocs.

A "betűszavakat" illetően meg: csak az idióták körében "divatos" az ADHD, ettől még létezik és komoly segítséget jelent az embernek, ha megállapítják a diagnózist. Természetesen csak akkor, ha valódi szakemberhez eljut vele az ember, mert ezt is jól írta. Mármint a valódi szakember ritka, mint a fehér holló.

Nem véletlenül kért a kérdező egy ilyen helyen segítséget. (Amit én elég reménytelennek látok itt, saját tapasztalatból.)

A kérdezőnek: Ne haragudj kérlek, hogy én sem válaszoltam hasznosat!

Most nem jut eszembe semmi ami segíthet. 46 éves vagyok, rég voltam már iskolás, akkor még nem volt meg a diagnózis. Nem buktam meg, de középiskolában már csak 3,5 volt az átlagom, matekból és történelemből volt hogy kettessel mentem át. Az érettségin is megkegyelmezett a történelemtanár és a gépgyártás-tanár.

Fizika szóbeli 5-ösre sikerült, mert agykontroll technikával sikerült kihúznom az egyetlen kedvenc témámat, mert semmire sem készültem. :)

(Bocs, hogy raboltam a helyet, remélem hogy kapsz valódi válaszokat!)

Ha valóban úgy sejted ADHD-d van minél előbb fordulj szakemberhez!!

Jellemző rád a folyamatos bambulás, álmodozás? 5-10 percnél tovább tudsz olyan dologra figyelni ami nem igazán érdekel? Rendetlen vagy, halogatsz dolgokat? Érzelmileg gyengének érzed magad? Ha ezekre igen a válasz akkor nagy esélyel tényleg ADHD/ADD-d van.

Én sajnos csak 25 évesen jöttem rá véletlenül, hogy ez a bajom. Ekkor szakadt rám minden keserűség, reménytelenség ami addig gyűlt az életemben. Egész életemben azt éreztem hogy vakamiben más vagyok mint a többi ember, és egyszerűen semmi nem megy úgy, kb semmi sem sikerül, nem tudok teljesíteni. A jó hír hogy gyógyszerekkel akár 80-90%-os tünetmentesség is elérhető, minél előbb vizsgáltasd ki magad ha nem akarsz felnőttként egy reménytelen idegroncs lenni.