Mit tegyek, ha utálnak az osztálytársaim és nincs senki, akivel ellehetnék?
9.-es vagyok, 16 éves, szeptembertől 10.-es. Utálnak az osztálytársaim, mert egy bizonyos embernek "baja" van velem.
Úgy volt, hogy szeptemberben a 2. és a 3. sulis héten nem volt a tesi tanár, és a 4. héten jött. Elsőnek egy sulikör futással kezdtünk, erre mondta az egyik osztálytársam, Barbi, hogy: "Jaj, de hiányzott nekem Tanárúr!" Erre mondta neki az egyik gyerek, hogy: "Barbikám, nem kell hazudni." (Barbi is ironikusan mondta, és az a gyerek is.) Erre Barbi azt hitte, hogy én szóltam be neki. De ha én szóltam volna be neki, akkor nem hiszem, hogy bármi lett volna, mert ugyanúgy ironikusan mondtam volna, de azt nem én mondtam. Még akkor tesin elkezdett engem kövér gcizni, meg hasonlók. Aztán tesi után az öltözőben letámadott, hogy: "Te nem tudod mi az az irónia? Velem jobb, ha vigyázol, mert nem éri meg velem újat húzni."
Aztán attól a naptól kezdve senki nem szólt hozzám, csak ha kellett a házi, meg ilyenek.
Februárban megzúzódott az az ujjam, amivel írok. Mondtam a tanárnak, hogy nem tudok írni, erre elkezdték a többiek (nem Barbi) hogy hazug vagyok, meg tudok írni, csak játszom magam. Aznap majdnem elsírtam magam.
Nem bántanak, de nem szólnak hozzám és nem bírják a jelenlétem. Senki nem akar mellém ülni. Szinte mindennappal úgy vagyok, hogy túl kell, hogy éljem, csak bemegyek, aztán szugerálom az órát, hogy mikor mehetek haza. Már előre rettegek a szeptembertől, félek, hogy megint nem szólnak majd hozzám. Ez felzaklat lelkileg. Új suliba nem akarok menni, mert akkor a 9. osztályt újra kellene kezdenem.
Mit tegyek? Másik osztályból nem akarok barátkozni.
Miért kellene újrakezdened? Ha gimi, simán átmész másikba, ha szakközép, akkor is. Velem egy évig csinálták, piszkáltak, az egy csaj pedig a semmiért utált. Pokol volt. Aztán nem érdekelt, iskolát váltottam. Folytathattam volna 10.-ben, de konkrétan a szakmából volt elegem. A második iskolámból egy hónap után elmentem a mostaniba (milyen az élet, végül az lett a szakmám, amit az első sulimban tanultam). Nem bántam meg. Be voltam fo*va, hogy mi lesz, de tudtam, hogy nem akarok magamnak rosszat azzal, hogy egyik xarból a másikba kerültem és nem teszek semmit. Tettem, és köszönöm szépen magamnak, már nem vagyok depressziós, pedig nem lettek barátaim.
Másrészt, szerintem, többet ér a lelki béke egy tanévnél. Én is buktam egyet, de tudva mit hagyok ott, annyira nem fájt ez a része. Persze jobb lenne, ha a következő évben lenne érettségim, nem két év múlva, de hát na, ezt vállaltam, és összesítve pozitívan jöttem ki, mintha lenne érettségim jövőre, de egy roncs lennék.
19/l
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!