Egyetemisták, szerintetek furcsa, ha valakinek 2-3 hétbe beletelik, hogy felkészüljön egy tantárgyból a vizsgára?

Így már amúgy értelek. :)

Kicsit tényleg úgy írták, hogy idióta brom, aki nem tanul folyamatosan.

Én is folyamatosan szeretek, de mindenki döntse el maga.

Nem tudom, nekem mindig sok volt rá 2-3 hét, nem éreztem magam sose előrébb, ha korán kezdtem neki.

Én nem tudok hatékonyan tanulni, csak max 1 héttel vizsga előtt, amikor már érzem a vizsga szelét, korábban mindig ráfogom, hogy "van még időm" .

Én az államvizsgára is max 2 hetet készültem, egy-egy tárgyból kb 2-6 nap között készültem fel, de olyankor reggeltől estig folyamatosan, max csak egy rövid ebédszünettel.

Szerintem egyikkel sincs gond, mindenki máshogy tanul, mindenki más ütemben halad, van, aki szeret rajzolni, jegyzetelni, annak nyilván több időbe telik, mint olyannak, aki kész jegyzetből vagy könyvből is jól tud tanulni. Van, aki egyáltalán nem tud reggel dolgozni, van, aki csak este tud rendesen tanulni, mindenkinek máshogy van ez.

Szerintem mindenkinek van egy mumus tárgya, illetve lehet a vizsgaidőszakban olyan esemény, ami miatt lassan halad. Én a záróvizsgatételeimet a Balatonparton lapozgattam anno... Mondanom sem kell, hogy talán 5 tételt haladtam egy hét alatt, de szerencsére be volt kalkulálva. :)

Mindenki máshogy halad, szerintem ha egy-egy ilyen tárgy van úgy, hogy csak arra koncentrálsz, az nem probléma. Ha viszont az összes ilyen, arra nem lesz elég a vizsgaidőszak, ott valami gond van a tanulási módszerben.

Hogy a kis vitára referáljak: sosem tanultam szorgalmi időszakban a vizsgára. Megajánlott jegyeket szereztem meg aláírást. Nem értem, miért állnak egyesek úgy hozzá az egyetemista léthez, hogy szar vagy, ha nem tanulsz éjjel-nappal. Voltam alapszakos, mesterszakos, most megint alapszakos vagyok ráadásul nem könnyűnek mondott szakokon, van igenis olyan ember, akinek befér a fejébe maximum 5 nap szigorúan vett tanulással akármelyik tárgy anyaga. Én is közéjük tartoztam: tudtam tanulni, jó pár évem is volt kitapasztalni, hogy hogyan tudok a leghatékonyabban, leggyorsabban. És nem volt szükségem beáldozni szerencsére minden időmet a 4-es átlaghoz.

Lusta vagyok? Lehet. De nem vesztettem én sem semmit. :)

23

Én pont, hogy azt érzem, hogy minket néznek le, akik nem utolsó pillanatban tanulunk.

Én nem vagyok halogatós (az életben a legtöbb dologban nem, nagyjából csak hivatalos ügyintézésben vagyok az) és az iskolákban ezerszer megmentett ez, munkahelyeken pedig (ahol elsősorban nem rajtam múlik) folyamatosan látom a halogatás átkát.

Mondjuk ez attól függ szerintem, az a kulcsa, hogy ki hogyan működik nyomás alatt.

Én stresszes, ideges leszek és engem demotivál.

A nappalin végzett alapszakomon minden félév elejefelé végiggondoltam, mit fogok hétről-hétre gyakorolni és mit csak számonkérés előtt. Mondjuk ott alig volt vizsga, azok is könnyűek, viszont ezerötszáz zh volt / félév.

Most estin ebben a félévben eszméletlenül sok beadandó volt. Amúgy is sok lett volna, de így a távoktatás miatt néhány zh-t is beadandóval váltottak ki. Ezért most _semmire_ se tudtam hétről-hétre készülni. Viszont most is megfigyeltem magamon, hogy amint lehetett, minél előbb elkezdtem tanulni és egyszerre kevés adagokat.

Viszont volt egy olyan sztorim, hogy egy brutálnehéz és összetett beadandót annyira időben kezdtem el, hogy annak ellenére is le tudtam adni az első, büntetés nélküli határidőre, hogy háromszor annyi időbe telt megcsinálni, mint gondoltam. Ez mumustárgy, szórótárgy. Hát olyan jól sikerült a beadandó, hogy megajánlott ötöst kaptam, nem kellett vizsgáznom. :) Ja, és ha késve adom le, azért pontlevonás jár, így már nem lett volna megajánlott.

Képes vagyok egy nap 8-12 órát tanulni, de nekem megterhelő és a nyomás alatti munka demotivál. Munkahelyen is. Sőt, karácsonyi sütéskor vagy ajándékvásárláskor is. Sőt, általában baráti programok szervezésekor is.

A tanulásom beosztása miatt megkaptam már, hogy: magolós vagyok (?!), szürke egér vagyok, unalmas vagyok, túlbúzgó vagyok, nincs életem, ha ennyire tanulós vagyok, sohase leszek jó szakember.

Közben rajtam rengeteget segített már ez a fajta időbeosztás és rossz agyúként magas öszöndíjjal végeztem anno a nappalit úgy, hogy mellette elég sok dolgot csináltam és emlékeim szerint pihentem is.

Meg mára azért folyamatosan (tehát ami nem olyan, hogy 4 nap 8 óra vs. 8 nap 4 óra, hanem szó szerint hétről hétre) leginkább azt tanulom, ami tényleg érdekel. Ezt sokszor nem is a jegyért tanulom, nem is az iskolának, hanem érdekel.

Van amúgy, aki azért szeret minél kevesebb napon tanulni,mert akkor elmélyed benne. Ha több nap tanulna, akkor már kizökken.

Munkahelyen is többen mondták nekem, hogy egyszerre csak 1 dologgal foglalkozzak.

Viszont én ilyen ide-oda kapkodósabb vagyok és nekem még jól is esik, ha váltogathatok. Tehát nem vagyok elmélyülős.

24

Én nem ítélem el ezt a típust sem. Inkább felnézek rátok. Sajnos (?) én magamat csalom csapdába általában, imádok nyomás alatt dolgozni, ezért jellemzően várok, amíg elég nagy lesz a nyomás. Ez nyilván akkor jó csak, ha van annyi önismerete az embernek, hogy mennyi idő alatt tudja elvégezni a feladatot. Sajnos nem mindig tudtam én sem ezt felmérni, volt, hogy letoltam 48-50 órát ébren és közben átkoztam magam, hogy ilyet többet nem csinálok. Ó, dehogyisnem! :D

Mindegy is, azzal kapcsolatban, amit írtál ("Mondjuk ez attól függ szerintem, az a kulcsa, hogy ki hogyan működik nyomás alatt.") maximálisan egyetértek.

Viszont te is és én is a magunk módján hasznosak vagyunk a módszereinkkel a melóban. Te azért, mert jobban tervezel és megkíméled magad a stressztől, én meg talán azért, mert a nyomás érdekében már nem halogatok, hanem magamra rakok még egy feladatot, hogy meglegyen a kellő löket aprítani a feladatokat.

És ez így van jól :)