Mi lenne pedagógusként a reakciód erre?

Mindenki tovabb akar tanulni ez nem tanar függö.

De en visszakerdeznek a reszletekre.hogyhogy?

"mindenki tovább akar tanulni.."

Ez nem teljesen igaz, ne álltalánosítsunk 🙃

Hát tanárnak nem akarnám én se a gyerekemet, ha lenne.

+Jómagam se vàllalnám semmi pénzért (annyiért meg főleg nem)

Inkább támogatnám a gyerekemet és segítenék neki.

A kiemelkedő képességeit fejleszteni, akár vállalkozás alapjaiba bele vezetném.

S olyan munkája legyen amit szeret, hobbiként is leköti.

Pl nálam az alkotás több művészeti ágon is.

Hogyan kell dolgokat olyan formában kínálni, hogy a mindennapi ember is vevő legyen arra.

Ismerd el. Egy tanár a mai világban kiszolgáltatott sok mindennek/mindenkinek és csak egy alárendelt személy a társadalomban.

+ A mi generációnk is nehéz eset volt, nemhogy a mostani.

Emellett ott a pia,drog,szex....

10-12évesen, de van hogy fiatalabbaknál is elterjedt dolgok ezek.

Az agyi kapacitásuk...no comment.

A kicsiktől a huszonévesekig vannak olyan dolgok, amit anno én már tizenévesen is elkönyveltem, hogy milyen problémásak ezek zöme.

Igaz, az illető azt csinál amit akar, mehet tanárnak, de az se olyan álom meló.

Kívülállóként oda lépnék s megmondanám a szülőnek:

Ha a szülő nem segített gyermeke számára hozzá megfelelő utat építeni, nem inspirálta saját gyermekét...a gyermek keres vagy talál magának más utat.

Testvéreimet baba korukban karjaimba tartottam és mindig figyeltem rájuk.

A szellemi fejlődésüktől kezdve mindenre.

Jóval idősebb vagyok tőlük, lényegében részben én neveltem őket.

Van hogy megemelik a telefont az éjjel közepén így a huszonéves éveik elején is,

hogy nem tudnak aludni, mert ez és ez van.

Volt hogy elmentem az este közepén hozzá és éjjel 1-től 3-ig megsétáltattam, beszélgettem vele, helyre raktam a kusza gondolatait.

Nem dirigáltam, hogy ez s ez legyen, hanem:

Mi az amik fejedben vannak?

Fontossági sorrendet neked kell összehozni, írjuk le s majd elrendezed.

Bele bele kérdeztem: biztos? Ez és az fordítva nem lenne jobb?

Ismerem őket annyira, hogy tudjam mikor mit kérdezzek vissza s majd maga eldönti.

Általában azt a megoldást választják, amire gondolok, de azért, mert ismerem őket. Így nem a saját akaratom, hanem az övüké az valójában.

Sok ember nem is ismeri egymást, ahogy sok szülő se a saját gyerekét, de igaz ez fordítva is (a szülőkről kevesebbet tudnak. Míg a szülő végig kíséri a gyerekeit az évek alatt, addig a gyerek a szülőt nehezebben fogja megismerni igazán, mert csak élete egy töredékével van/volt kapcsolata)

Tanárként lennék s negatív visszajelzést kapnék a szülőtől ilyen szituációban:

Ha gyermeke így gondolja, nem állok útjába. Ön van mellette születése óta, segíthetné terelni, ha úgy gondolja nem megfelelő számára. - aztàn mennék tovább a dolgomra.

Ez is egy olyan helyzet, ahol nem jó tanárnak lenni:

A szülők nevelési problémái van hogy a tanárokon csattan. (Gyerek neveletlenségétől kezdve egészen a kaffogó szülőkig).