Mi a reakciód mikor kitalálsz valamit teljesen magadtól mert kipattan az agyadból és utána látod, hogy már megvalósította valaki, valahol a nagyvilágban?

Ez volt a reakcióm: A pics/\ba...

Pár évvel ezelőtt, egy jó üzleti vállalkozáshoz volt ötletem, de megvalósította más, akinek mondjuk szintén eszébe jutott ez, annyi különbségg, hogy volt hozzá kezdőtőkéje. Most már elég nagyra nőtte ki magát.

Néha bőgni tudnék.

Régen például GTA szerű játékokon agyaltunk haverokkal. Meg egy Stalker szerű poszt apokaliptikus "élő" világon.

Aztán azt látom, hogy amit lehet megcsináltak. Illetve régen elég lett volna 3-4 haver, hogy összedobjuk a játékot. Manapság meg 100+ fős csapatok dolgoznak együtt 100+ fős csapatokkal.

Vagy egy időben érdekelt a 3DSMAx, látványtervezés, animáció, ilyesmi. Tanulgattam, csinálgattam aztán abbamaradt. Most teljesen más területen vagyok. Közben azt látom, hogy 1-2 volt egyetemi ismerősömnek már jól menő saját cége van ebben a témában.

Vagy sok ilyen van aki kitartó volt, célirányos és már vállalkozik, sikeres az életben én meg csak átlag alkalmazott vagyok.

Vagy sokat dumáltunk ilyenekről, mint telefonok, megálmodtuk a modern telefonokat. Aztán manapság meg nesze itt vannak és már mindenki használja.

Kicsit elkedvetlenedek, de nem mondanám, hogy különösebben megérint.

Az például sokkal jobban zavarna, ha eszembe jut valami, de semmit nem kezdek vele, és aztán évekkel később előrukkol valaki ugyanazzal a dologgal.

De időnként olyan is van, hogy mástól várom a megvalósítást és csalódok.

Például régen azon gondolkoztunk, milyen jó nyílt, nagy, realisztikus csatatereket lehetne létrehozni, komoly játékokként. Aztán az ilyenek nem annyira mennek, maradnak rétegjátékok.

Ezek mellett például rendre csalódom a Battlefield játékokban. Mert 30 évesen előveszem, és egyáltalán nem ad olyan élményt, mint fiatalon az első-második részek. Vagy 20-on évesen még a BF3 úgy-ahogy. Semmi szabadság, semmi extra rombolhatóság, az egész játékmenet, összetettség le van egyszerűsítve a mész oszt lősz szintre.

Illetve manapság is van olyan, hogy eszembe jut valami, a "megoldás" vagy egy "ötlet". Aztán mégsem mondom ki, még kicsit agyalok, érlelem közben megszólal mellettem valaki és elmondja szó szerint ugyanazt amit én is akartam, learatva ezzel a babérokat.

Régen rengeteg ilyen volt. Manapság próbálok folyamatosan kommunikálni és mondani ha ötletem, véleményem van. Nem is átgondolatlanul, de nem is tartom magamban.

Baromira zavar.

Biológus kutatónak tanulok, és minél többet olvasok annál inkább szeretném felhasználni valamilyen gyakorlati kérdésben az ötleteimet. Például még a CRISPR megjelenése körül eszembe jutott egy csomó remek felhasználási lehetőség, hogyan is lehetne nagyon hasznos módon módositani mondjuk virusok genomját, hogy azok az emberi szervezetben segitsék bizonyos genetikai betegségben szenvedők életét. erre az egyetem első évében konkrétan csak arról volt szó egy bizonyos kurzuson, hogy ezt már vagy 10 éve tökéletesitik, és hatalmas remények vannak a dologban, konkrétan a személyre szabott medicina új korát várják ettől.

És ami még inkább elkeserit, hogy az egyik kurzus tartó előadó egyben egy nagyon sikeres biotechnológiai cég vezetője is. Elmesélte mennyibe került 20 év alatt az hogy nulláról eljusson a cég egyáltalán a stabilitásig. százmilliókról van szó...

Esélytelen a tudományban pusztán jó ötlettel és hozzáértéssel beszállni bármibe. Tipikusan olyan terepasztal ez, ahová a már eleve baromi nagy halak tudnak beúszni, és még nagyobb hallá tudják növeszteni magukat.

Hol van már az a kor amikor egy személyben elterveztél, elvégeztél, és kiértékeltél egy bármilyen kisérletet, aztán járt érte a Nobel, meg a szakmai megbecsültség...

Minimum 3-4 ország (jellemzően USA, Nagy Britannia, Japán, Kina) kutatócsoportjához kell beszállnod, és folyamatos kapcsolatban kell dolgoznod, maximum részfeladatok ellátásával. Aztán 5+ sok év után esetleg leközli a Nature a felfedezést, ami hogyha nem világrengető már első hallásra, akkor könnyen kerül a több millió publikációval együtt a feledésbe. Esetleg még néhány év múlva valaki előássa, és azt mondja hogy ebbe ő hajlandó pénzt invesztálni, mert egy új eljárást remél ettől...

Addig meg várjál.

21/F