Milyen a bölcsész hallgatók személyisége?

Talán a művész beállítottság és a szövegértési készség kiemelkedőbb. Esetleg jobban képesek "leülni tanulni", azaz seggelni, akkor is, ha az anyag elvontabb és nincs gyakorlati haszna annyira.

Bölcsészként kezdtem, mérnökinformatikus szakon fejeztem be. Én ezekben lógtam ki a leginkább közülük. Nekem nem esett nehezemre benyalni az elméleti anyagot, mert ahhoz szoktam. Ők inkább próbálkozás és gyakorlat közben tudták megtanulni az anyagot. Jobban ment a fogalmazás és a szövegértelmezés, jobban ment a kommunikáció egy esszé, szóbeli vagy egy prezentáció közben.

De lehet ez csak én vagyok.

Szabad bölcsészet szak talán még van, de a bölcsész az egy kar, amin belül N+1 szak van. Nem lehet általánosítani semennyire sem.

Am menj be a BTK-ra vhol és nézz körül, ismerkedj, aztán meglátod.

Bölcsész hallgató voltam. Nagyon sokféle hallgatót ismertem.

- Voltak azok akik vagy időközben jöttek rá, hogy nem ott a helyük vagy alapból "ha ló nincs, a szamár is megteszi" alapon jelentkeztek oda. Köztük két csoport volt. Az egyik az életképtelenek tábora, akik egy egyszerű egy oldalas beadandót se tudtak megírni illetve a "teszek én mindenre" emberek, akik összecsaptak valamit, csoportos feladatoknál úgy kellett őket pesztrálni, lógtak, stb.

- Voltak azok, akiket igazából a szakukon belül egy ág érdekelt. A többin persze szorgalmasak voltak, de azon az ágon belül szívesen kutattak, dolgozgattak.

- Voltak azok, akik mindenből a maximumot akarták nyújtani és konkrétan a tanár fenekében voltak, olyan témákkal is foglalkoztak, ami nem is érdekelte őket.

Emberileg?

- Voltak, a józanok. Velük normálisan lehetett beszélgetni, hülyülni, de azért meghúztak egy határvonalat és pl tudták, mikor kell érett felnőttnek lenni.

- Voltak a pukkancsok, akiknek az élet is fájt és egy beszélgetés után azt nézted, hogy hova akaszthatnád fel magad, annyira elvették az életkedved. Náluk az volt a jellemző, hogy minden tanár munkáját szídták, volt, aki be is szólt a tanárnak, más a tantermen kívül szídta nekünk ordibálva, illetve akármit mondtál nekik abban vagy rossz szándékot láttak vagy negatívvá torzították ("Azt mondod süt a nap? Na ezt nem élvezheti a kisfiú, akit reggel halálra gázoltak a xx utcánál.").

- Voltak olyanok, akikkel nem lehetett beszélgetni, mert semmit sem értettek meg, minden mondatot külön el kellett magyarázni.

- Voltak, akik túlzottan feszengtek, csak a tanárokról és az órai anyagról tudtak beszélni meg arról, hogy hányas kreditátlaguk lesz, meg egyáltakán hány ötösük van.

- Voltak a versengők; ha pl azt mondtad, hogy Te felvettél 20 tárgyat, akkor rávágták, hogy ők negyvenet. Ők általában arról panaszkodtak, hogy megint túlvállalták magukat (megjegyzem teljesen feleslegesen)

- Voltak az okoskodók, akiknek mondhattál akármit, mindig éreztették Veled, hogy amit mondasz, az butaság.

- A pletykások, akik abban élvezkedtek, hogy szépen mindenkit kibeszéltek, illetve igyekeztek mást is ráébreszteni, hogy senki sem szereti őt (ami nem volt igaz).

Sokszor előfordultak emberek, akik a fent említett pontokból ötvöztek néhányat.

Sok diák amúgy mindig hangoztatta, hogy ő iskola mellett dolgozik és semmit nem adnak a szülei a kezébe, mert nem hagyja.