Tényleg hős vagyok?

Az utolsó évemet töltöm egy gimnáziumba, végzős vagyok. Az eddigi éveim úgy teltek el, hogy én voltam az osztály lúzere, akit mindenki szivatott, levegőnek nézett. Tegnapelőtt azonban minden megváltozott.

A buszra vártam amivel hazamegyek és rajtam kívül volt még két lány a megállóban akiket csak látásból ismertem, nem osztálytársaim voltak hanem alsóbb évesek. Egyszer csak jött egy suttyó gyerek és odament az egyik lányhoz és elkezdett bunkó erőszakos módon nyomulni rá, megfogdosta a melleit, seggét. Ekkor megjött a busz. Én erre felbátorodtam és megmondtam a két lánynak, hogy szálljanak fel a buszra, én pedig majd lerendezem ezt a gyereket és elmegyek egy következő busszal. Egyedül maradtam ezzel a trógerral a megállóban. Egymásnak estünk, bunyóztunk egyet és kis idő múlva feladta és elmenekült, mert látta, hogy nem bír velem. Ő egyébként nem akart felszállni a buszra csak éppen arra járt.

A következő busz egy óra múlva jött de megérte rá várni, hiszen így segíthettem a lányokon. Másnap, tehát tegnap az iskolába már sokaknak a fülébe jutott az amit tettem. Már nem piszkáltak, sőt kifejezték irántam a tiszteletüket. Örülök, hogy a hátralévő 3 hónap már jól fog eltelni és nem fognak csesztetni, sőt így vagány lettem. De szerintem ez természetes, bármelyik lányért megtettem volna. Ti is hősnek tartotok engem?