Milyen középiskolai /gimis tanárnak lenni?

A fizetést már leírták, amit hozzáfűznék, hogy ahány gyerekkel lesz dolgod, annyiféle ember megismersz és annyifajta incidensed lesz.

Pl az esetek, amikor a gyerekek lusták, nem tanulnak, nem írnak leckét, nem figyelnek órán, aztán az első karó után mennek az osztályfőnökükhöz meg az igazgatóhoz sírni, hogy Te nem tanítasz rendesen.

Vagy, mikor mondasz egy teljesen ártalmatlan mondatot a gyereknek és másnap a szülője ordít Veled a tanáriban, hogy Te mégis mit képzelsz magadról.

Vagy, segítesz egy gyereknek, majd két hét múlva már azt veszed észre, hogy betegesen kötődik hozzád, hívatlanul felkeres a lakásodon, minden órában felhív téged, állandóan bejárkál a tanáriba, hogy valami apró ürüggyel beszélhessetek, iskola után csak rád vár a kapuban, hogy hazáig követhesse, kukkol téged a környéken, ahol laksz, stb.

És még sorolhatnám.

Persze idővel azért meg tudopd tanulni, hogyan tarts fenn egy egészséges tanár-diák kapcsolatot és, hogyan kerekedj felül az incidenseken, ahol, legyen bármi "mindig TE vagy a hibás".

Ne hagyd magad lebeszélni! :)

Igenis meg lehet élni belőle - persze nem túl rózsásan. Ha nagyok az igényeid, akkor állami iskolába ne menj - másféle tanár is van, nem csak közalkalmazott.

Amíg még gimibe jársz, próbáld átgondolni a mindenféle adódó konfliktus- és egyéb helyzeteket a tanár fejével is: te mit tennél, az adott tanár vajon milyen okból reagálhat másképp, miért dönt máshogy, mint ahogy te döntenél, milyen következményei lehetnének a te döntésednek (az adott tanár, a diák, az érintett szülők, az iskolavezetés, stb. szempontjából), stb.

Én szeretem csinálni. És nagyon sok kollégám szintén. Nem is tudok olyanról, aki kényszerből lenne tanár. Ha meg tudod látni az egésznek a jó oldalát, akkor el lehet viselni a leghülyébb szülőket meg diákokat is (igen, ebben a sorrendben, mert a szülő miatt van gond a diákkal is, ha van). Egyébként is: minden munkahelynek vannak előnyei meg hátrányai, és aki nem tud örülni a jónak, az bárhol elégedetlen lesz, ott is, ahol jól fizetnek.

Ha szeretnél családot, akkor főleg ajánlom: amennyire csak lehet, családbarát dolog, nem úgy, mint a versenyszféra. Nagyrészt saját magad szervezed a munkádat, úgyhogy ha kell egy szabad délután vagy hétvége, akkor elintézheted magadnak (és ennek csak az órarended, az érettségi meg mondjuk az országos felvételik szabnak határt), magaddal viheted a gyereket a munkahelyedre, ha épp nincs hova rakni, meg viheted kirándulásokra, mindenféle iskolai programokra, stb.

Szóval tényleg ne hagyd lebeszélni magad - na de ne is döntsd el már most, hogy te feltétlenül tanár leszel. Ha úgy érzed, lenne hozzá kedved is, meg tehetséged is, akkor adj neki egy esélyt - aztán közben majd folyamatosan figyeld magadat, meg a többi adódó lehetőséget, és apránként kialakul.

Akár már most kezdj el tanítani: korrepetálj alsósokat a rokonságból, vagy ismerősi körből, és meglátod, milyen igaziból (maga a tanítás - a kamaszokat megismerni a katedra túloldaláról még ráérsz ;-) ).