Mi volt a legrosszabb iskolai élményed, ami egy alapvető szükségletedhez köthető?

Gimiben pl nálunk télen sosem kapcsolták be a fűtést csak kb januárban 1 hétre, szóval novembertől februárig folyton beteg voltam akárhány réteg ruhát is felhúztam.. Most egyetemen van olyan nap hogy reggel 8 és délután 5 között nincs időm enni, ez eléggé megvisel

Illetve gimiben volt egy tanár aki borzasztóan utált 6 éven keresztül, pedig színjeles voltam. Rengetegszer megalázott az osztály előtt, ha vétettem dolgozatban hibát felolvasta hangosan névvel együtt és szinte “kötelezte” a többieket h vele együtt nevessenek.. elhíresztelte h megbuktam nyelvvizsgán pedig nem is stb.. nagyon lelkizős voltam akkoriban, nagyon rosszul estek ezek a dolgok

Volt egy pár. Amikor elkezdtem az iskolát, anyukám azt mondta: "ha wc-re kell menned, kéredzkedj ki, ha nem enged ki a tanító, fogod magad és kimész". Tudni kell, nekem nagyon kicsi a hólyagom, mai napig sokat járok wc-re, pedig már 28 éves vagyok.

Szóval nagyon kellett akkor is pisilni, hiába mentem el a szünetben, ezért szóltam a tanárnak, aki természetesen nem engedett ki. Egy darabig tartogattam, aztán kiszaladtam. Az igazgatóiba hívattak, ami nekem egy trauma volt akkor. A szüleim balhét csináltak, hogy hogy tagadhatják meg egy 7 éves gyerektől, hogy elmenjen wc-re, ha egyszer kell neki, meg mit hoznak engem ilyen kellemetlen helyzetbe, de ugye tudjuk, hogy akkor is poroszos, ócska oktatási rendszerünk volt, szóval nem igazán értették a problémát. Utána ez a tanító utálatoskodott velem sokat.

Gimiben meg az osztályfőnököm nem kedvelte a lány tanulókat, ezért mindig odaszúrt valakinek valami gúnyos megjegyzést. Sok ilyen volt, a mai napig álmodom is vele. Frusztrált egy nő volt, nem való pedagógusnak.

"a neved megfelelő kiejtése"

Hát, ez 18 év oktatásban töltött év alatt is kevesebbszer sikerült az embereknek, mint ahányszor ment.

(Pedig nem bonyolult a nevem, nem nyelvtörő, nem ritka, nem külföldi.)

Egyszer még amikor általános iskolában voltam azt hiszem másodikos, rámjött a hasmenés óra közben, irdatlanul csikart a belem meg hát alig bírtam már tartani, szóltam az osztályfőnökünknek, hogy ez van, had menjek ki wc-re, amire az volt a reakciója, hogy már csak negyed óra van hátra az órából, nagyfiú vagyok, tartsam vissza. Hát én mint nagyfiú megfogtam magam és pingvinléptekben eltotyogtam a wc-ig és könnyítettem magamon.

Mire kimentem már fel is hívta a tanárnő a szüleim és apám jött is be. Osztályfőnök elkezdett üvöltözni apámmal, hogy hogyan nevel engem, nem lehet velem bírni, annyit se tudok megtenni, hogy visszatartsam a hasmenést egy kis ideig. Erre apám rendkívül higgadtan de annál választékosabb szavakkal küldte el melegebb éghajlatra a tanárnőt, majd később az igazgató is bejött és helyretette őt.

Végülis nem szartam be, meg nem is kaptam büntetést egy nem büntetendő dologért, de azért kisgyerekként elég rossz élmény volt.

Igazából már nem emlékszem annyira, mert az ilyen beszólos dolgokat igyekszem elfelejteni, de azért volt ami megmaradt. Pl. egyik szünetben épp joghurtot ettem kiflivel (tudni kell, hogy be volt osztva melyik nap mennyit költhetek, mert nem volt pénzem, és ennyi volt a kajám estig), és bejött az egyik tanár, aki nem is tanított. Mindenki félt tőle, és persze ki is szúrt engem, hogy azonnal dobjam ki a kajám, mert undorító, hogy a padban van, én meg megtagadtam. Végighallgattam az ordítást, de legalább nem döglöttem éhen.

Meg amikor dagadt voltam, az egyik tesitanár folyton odajárt, hogy- mosolyogva csináljam a gyakorlatokat, meg nézzem meg a másikak (tangás hercegnők), milyen szép mosollyal ugrálnak. Az persze nem volt elég, hogy megcsinálom amit pofázik, még mikor görcsöltem is, és nem kértem pihenőt, mint sokan, mikor megjön nekik.

Plusz volt egy tanár aki állította, hogy nem jártam az óráira, ezért megbuktat. Kikeltem magamból ott is, végül mindenki igazolta, hogy kever valakivel.

Utána évben keserűen mentem az óráira, de akkor meg olyan jófej volt velem, hogy tiszta jóban lettünk :D

Biológiai: hogy nem akkor mehettem ki wc-re, amikor akartam mensi idején. Már kellett volna cserélni óra közben, mert éreztem, hogy sok vér jött ki egyszerre. De csak szünetben lehetett. (ez középiskolában volt)

Társadalmi: általánosban egy új tanár egy általa kitalált becenéven hívott, nem a nevemen. Nem volt sértő maga a név, de az igen, hogy nem a nevemen hív. Én szóltam neki, és meglepetésemre azt mondta, hogy igazam van, és utána a nevemen hívott, szóval végül is ez is megoldódott. Ami viszont felsőben végigkísért az az osztályfőnök lenézése, mindenkit lenézett és rosszabbul bánt azokkal, akik szegényebbek voltak és/vagy elváltak a szüleik. Sajnos rám mindkettő jellemző volt. Azért fájt nagyon, mert az osztálytársak ezért sose piszkáltak. Egy tanártól, pláne osztályfőnöktől nem ezt várná az ember.

Ötödikes koromban pszichológushoz jártam depresszió, agorafóbia, pánikrohamok és egyéb "apróságok" miatt. A pszichológus az iskola egyik épületével szemben rendelt, ráadásul az informatika/fizikatanárom rokona volt, akivel, mint nem sokkal később kiderült, megbeszélte az állapotomat, lesz@rva az orvosi titoktartást. Ennek az lett a következménye, hogy az utcánkban az összes öregasszony erről beszélt, és a s☆ggfej pletykás tanárom meg többször is megjelent reggel az ajtónkban, hogy bevigyen az iskolába, mert "csak emiatt nem lehet magántanulónak lenni", meg "nem is vagy beteg, nem maradhatsz otthon". Sajnos otthon lebeszéltek arról, hogy feljelentsem a pszichológust, a mostani eszemmel megtenném.

Ennek következményeként 22 évesen se tudok senkiben megbízni annyira, hogy elmondjam a problémáimat, akármilyen súlyosak is. Szerencsére pár éve jól érzem magam, sikerült egyedül leküzdenem a problémáimat.

"Kedves" pszichológus és volt tanárom, ha ezt véletlenül olvassátok, akkor r☆hadjatok meg mindketten.

Általánosban volt tanárnő aki képtelen volt megjegyezni a nevem. Ezért persze én voltam a hibás, és engem btatott. De ezt úgy, hogy mindennap volt vele több órám is, négy éven keresztül. Másik tanárnőnek nem voltam szimpi, mert nem vigyorogtam mint a tejbetök, az is bsztatott. Tesi tanár kigúnyolt mint egy óvodás a kinézetem miatt.

És ilyeneket felnőtt emberek csináltak, elképesztő.