Milyen okok miatt kerülhetnek valakit a szaktársai?
Konkrétan egyetlen egy ember van a szakon, akivel jóban vagyok, szoktunk beszélni és ő oda is jön hozzám, megkeres vagy mellém ül. Egyetlen egy ember! Rajta kívül tényleg nincsen senki más és néha azt érzem, hogy észre sem vesznek, kerülnek vagy szégyellnek engem vagy már nem is tudom. Sokan nem is köszönnek nekem (ha én köszönök, nem köszönnek vissza), nem is jönnek oda hozzám (pl. óra előtt a teremnél várakozva is külön állnak tőlem), nem ülnek le mellém vagy szimplán elsétálnak mellettem úgy, hogy rám sem néznek. Van pár ember, akinek pedig szerintem én vagyok a "szamár" a ló hiányában, hogy így fogalmazzak...Ha kettesben vagyunk, akkor tök jól elbeszélgetünk, de egyébként már nem jönnek oda hozzám és nem állnak velem szóba, ha a saját kis csapatuk is ott van. Ha éppen nincsen ott az az egy lány, akivel jóban vagyok, akkor egymagamban ücsörgök és engem nem is hív senki sehová, mindenből kimaradok.
Nekem ez nagyon rosszul esik és igazából nem is értem, hogy miért viselkednek így velem. Már a kezdetektől fogva ez a helyzet, de az elején még azt gondoltam, hogy biztosan csak idegenek vagyunk egymásnak és azt hittem, hogy ez majd változik, ahogyan jobban megismerjük egymást. Ugyanakkor nem változott és sokakkal abszolút nem is volt még alkalmam beszélgetni. Így viszont nem tudom, hogy mi alapján döntötték el, hogy én márpedig nem vagyok nekik szimpatikus, hiszen nincsen rá semmi alapjuk. Nem akarok mindenkivel jóban lenni, de azért ezt már túlzásnak érzem és valahol megalázó is, hogy ennyire kerülnek.
Velem is ugyanez van. Egy emberrel voltam jóban, de különböző irányba a
specializálódtunk így már ő sem lesz ott, ergó full egyedül leszek. Szuper lesz kb. kívülállóként letolni ezt az évet is.
Az én helyzetem oka az, hogy visszahúzódó és csendes vagyok. Nyilván ezeknek a tulajdonságaimnak is vannak belső indíttatásaik. Mindezt összegezve gondolom ők is úgy vélik, hogy vannak a koponyámban gondok és az ilyentől jobb távol maradni. Érthető, mert az emberek nem szeretik az olyanokat, akik egy kicsit is kilógnak a sorból.
Hát így konkrétan nem osztanám meg és szerintem annyira nem is releváns, de egy vidéki egyetemről van szó, BTK.
Az a baj ezzel a "kezdeményezzek én" dologgal, hogy szerintem ez a hajó már rég elúszott és max. hülyét csinálnék magamból. Azért mégis szaktársak vagyunk és lehúztunk együtt egy évet, szinte minden nap találkoztunk, rengeteg közös óránk volt, együtt vizsgáztunk, valakivel még egy koliban is laktunk és alkalmanként együtt mentünk órára. Ha valaki még így sem hajlandó felismerni vagy visszaköszönni, akkor most ezek után hogyan menjek oda hozzá barátkozni? Arról nem is beszélve, aki csak két szem között van velem jóban, aztán mások előtt már hirtelen mégsem. Nem vagyok egy minden társaság közepe típus, de az egyetemen kívül még soha semmilyen közösségben nem volt ilyen problémám és általában könnyen találok magamnak ismerősöket, barátokat. Pláne nem kerülnek ki, mint valami leprást. Pedig az egyetemen sem viselkedem másképp, gólyaként én is ugyanúgy próbáltam beszélgetéseket kezdeményezni és ismerkedni, de valamiért már akkor is ellöktek maguktól. Lehet, hogy annak is van némi köze hozzá, hogy én tényleg nem ismertem senkit, míg mások már igen és a gólyatábor is kicsit összekovácsolta őket. Viszont azért nem fognám erre, mert mégis eltelt két félév, de nagyjából ugyanaz maradt a leosztás.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!