Szerintetek egy ilyen embert jogosan közösítenek ki egy egyetemi közösségből, pl. a szaktársai?

Nem jogos, fordulhatnának felé empátiával, remélem, talál egy kis csoportot, vagy pár embert, akik befogadják köreikbe.

Tapasztaltam már, hogy aki más mint a többiek, erre a sorsra juthat. :-(

Én nagyothallóként jártam így, fájt nagyon mindig a kiközösítés, vagy az, hogy minimálisan se tudják elfogadni a nagyothallást, sőt, ez inkább gúny tárgya, poénkodni lehet vele.

Én kórosan szorongok, szóval a fentebb leírtak tökéletesen leírnak, kivéve az eltorzult külső, de azzal szerintem senki sem foglalkozik ha szimplán baráti beszélgetésről van szó.

Szerintem a hozzánk hasonló kicsit magunknak valókat nem közösítik ki, csak néha kicsit úgy érezehetjük, hogy azt teszik.

Az az igazság, hogy a fontos pillanatokban, amikor kialakultak a szaktársaid között a baráti kötelékek, pl.: közös sörözés, egy egyetemi program vagy csak egy nagyon unalmas előadás, amit végig beszéltek ... te valószínűleg nem voltál jelen.

Így veled senki sem alakította ki azt a kapcsolatot, hogy reflexből köszönjenek és random hozzád szoljanak.

Sőt ... még kicsit furcsának is tartják az antiszociális viselkedésedet ezen felül. Különféle furábbnál furább konklúziúkba eshetnek, mert valamivel megakarják magyarázni a normától eltérő viselkedésedet.

Pl.: Én így lettem kb minden tankörtársam szemében meleg :), mert pár paraszt eldöntötte, hogy biztosan meleg vagyok, mert kényelmetlenűl érzem magamat a társaságukban és próbálom feltünően kerülni őket.

Mindez odáig fajult, hogy a fentebb említett állítás alapján próbáltak mindent megítélni amit csináltam. Pl.: Ha csak lenéztem a földre, akkor rögtön hallottam, hogy valamelyikük azt mondja, hogy X ember szőrös lábát nézem biztosan.

Vagy ha a táblát és közöttem ültek folyamatosan azt kellet hallgatnom, hogy milyen furfangos technikákkal próbálom őket bámulni hátulról, amikor csak a táblát néztem a valóságban.

Persze az igazság az, hogy kórosan szorongok és kb az elő pillanattól kezdve különféle degradáló kommenteket hallottam tőlük így a közelükben extrán szorongtam, mert a hozzájuk hasonló parasztoktól vagyok olyan amilyen.

... de persze annyira nem értelmesek, hogy ezt felismerjék. A saját "echo chamberrükben" (nincs rá magyar szó) ülve, bármi féle ellen érv hallata nélkül könnyű bármire bármit ráhúzni.

Persze még rengeteg más példát feltudnék hozni.

Itt szerintem senki sem hibás. Te nyílván nem saját indítatásból vagy fucsa és az úgy mond normális emberek meg nem tudják megfelelően kezelni a helyzetet.

Ha 90 percre egy terembe zárnak téged velük egy unalmas előadásra, egy idő után elkezdenek unatkozni és megfejtegetni, hogy mit mért csinálsz vagy éppen kinevetni.

Itt mi vagyunk a hibásak, mert máshogy látjuk a világok, de valahogy mégsem, mert nem mi tehetünk arról, hogy ilyenek vagyunk, hanem a környezetünk. Magyarul ez egy végtelen ördögi kör ahol senkit sem lehet hibáztatni, csak megérti mindekinek az álláspontját.

Voltam mindkét oldalon. Egy időben én voltam az a tipikus barom aki képes a haverjaival végig röhögni egy egész órát, mert valaki furán viselkedik, furcsa rángásai vannak vagy akármi más, szimplán mert más nem köti le a figyelmemet és most csodák csodájára át kerültlem a túloldalra :D

Szóval szerintem jogosan közösítenek ki, de igazából nem is kiközösítenek, csak szimplán nem vagy része a társaságnak, mert a fontos pillanatokban nem voltál, meg a negatív véleményeik (ha vannak) azért alakul ki, mert nem vagy ott hogy helyre rakd az alap feltételezéseiket vagy éppen nincs barátod, aki letudnátolni őket ha valami baromságot állítanak rólad ami nem igaz.

Ugyan ez van a politikai szférában is. Ha minden ismerősöd és minden média temék amivel szembe találkozol egy bizonyos dolgot állít és ezeket cáfoló ellenérvekkel nem találkozol vagy éppen annyira kevéssel, hogy figyelmen kívül hagyod, akkor annak igazságtartalmától függetlenűl te valószínűleg is azt fogod állítani.