Egyetem mennyire gyakori, hogy valaki képtelen beilleszkedni?
Az aki egyetlen új barátot sem szerez egyetemi tanulmányai alatt, és az új ismerőseit is .eg tudja számolni a két kezén.
Én pont ilyen vagyok, sajnos nagyon nehezen tudok mások felé nyitni, a középiskolai osztályomból sem tartom senkivel a kapcsolatot. Pedig általános suliban könnyen ment az ismerkedés, és nyitott voltam.
Most pedig sorra morzsolódnak le a barátaim, ismerőseim. Mondjuk nem nehéz elérni, mert pár embert leszámítva senki nem kereste, keresi a társaságom, ha én nem teszem.
#1 Ezzel egyet értek. Nekem a középsulis éveim sem voltak a legjobbak, de ott legalább volt pár ember akikkel el tudtam beszélgetni szünetek alatt, még ha nem is alakult ki barátság.
Egyetemen viszont több száz új ember közé kerültem, kezdetben nem igazán voltak közös foglalkozások. Mivel tipikusan az a személy vagyok, aki zárkózott és nehezen épít ki kapcsolatokat, és csevegni sem tudok nem nagyon mentem oda másokhoz, ha pedig alakult is ki beszélgetés, akkor is nehezen tudtam tovább vinni. Akivel pedig jól kijöttem, azok be tudtak illeszkedni, és lett társaságuk, így ritkábban beszélek velük, illetve sok esetben nem is esnek egybe az előadásaink. Szóval gyakran úgy mennek el napok, hogy bent vagyok egy közösségben, anélkül, hogy valóban annak a szerves része lennék, amit néha könnyen viselek, de az esetek többségében hatalmas teher, és kényelmetlen is tud lenni.
#2 Egyébként én is szinte mindig azt hallottam, hogy az egyetemen mindenki tud új barátokat szerezni, be tud illeszkedik, azok is akiket a középiskolai évei alatt kiközösítettek, de nekem még ez sem ment, sőt a meglévő kapcsolataim fenntartása is nehezemre esik, mégcsak párkapcsolatom sem volt, pedig elmúltam 20.
Mindegy, nem akarok tovább panaszkodni, csak kíváncsi vagyok, hogy mások is vannak-e hasonló helyzetben (úgy látszik, az első válasz alapján, hogy igen), esetleg ismernek-e ilyen személyeket.
Nekem se lettek barátaim, max néhány új ismerős így 1 év után. Én is elég nehezen nyílok meg, alakitok ki új kapcsolatokat sajna. Pedig értelmesnek, jófejnek tartom magam, de a szociális fóbiám által nem nagyon tudok addig eljutni hogy mások megismerjék a valós énemet.Kicsit már bele is torodtem hogy nem lesznek barátaim, 1-2 embert leszámítva akikkel még tartom a kapcsolatot a középsulibol.
21/f
Én azért próbáltam barátkozni. Többekkel is voltak közös programjaink. De nem tudott mélyebbre alakulni a dolog. Egyszerűen nem illettem össze senkivel. Szóval stratégiát váltottam, és megtanultam egyedül jólérezni magam 😃
Sokkal jobb lett így.
Próbáltam társtalálásra irányítani a dolgot. Tehát azért nyitott voltam új emberekre, és eljártam helyekre, ahol megismerkedhetem velük (diákmunka, szabadkredites tárgyak, új sport/hobbi, netes csoportokba lépes)... Mert ha valakivel összeillek, azzal könnyedén fog alakulni minden, csak felesleges görcsölni rajta. Meg is talált a szerelem. Ő a lelkitársam is, és a legjobb barátom. De ha megint egyedül kellene lennem, akkor sem aggódnék, és ugyanúgy boldog lennék. Márr nem függök másoktól, és ez szimpatikus az embereknek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!