Ti "felmentenétek" a csúfolodó kislányt egy ilyen helyzetben?

Nálunk is volt ilyen. Tök jó volt alsóban az egyik barátnőm mellett ülni, aztán a tanár közli, hogy a barátnőm helyére egy olyan lány fog ülni, akit én nagyon nem kedveltem. Azzal indokolta, hogy én jól viselkedek és jól tanulok, hátha átragad a "rossz" lányra ez a viselkedés. Na, ebből az lett, hogy órán végig zavart, elvette a radírom (jó, másodikban ez nagy trauma volt), folyton magyarázta nekem a hülyeségeit, lökdösött, stb. Ezt sírva elpanaszoltam a tanáromnak, aki visszacserélte a "rossz" lányt a barátnőmre.

Az a vicc, hogy most, gimiben is bepróbálkozik ezzel néhány tanár, de engem szerencsére békénhagynak ezzel, és egyik ilyen ültetés sem hosszútávú.

Sose értettem, hogy miért egy másik diák dolga lenne bármit is kezdenie egy osztálytárssal.

A csúfolódásért a tanító ha megbüntette, nem is lett volna jogos még egy büntit kapnia otthon is. Max egy kis elbeszélgetés, hiszen bármilyenek is a körülménye, csúfolni akkor sem helyénvaló.

Aztán a tanerővel is egy kis elbeszélgetés, hogy bármilyenek is a körülmények, az osztályban rendet, fegyelmet és egyensúlyt tartania nem az egyik diák dolga, hanem az övé.

Továbbra is azt gondolom, hoigy a tanár hibája, de a másik álláspontomhoz még hozzátenném;

"Ezt sírva elpanaszoltam a tanáromnak, aki visszacserélte a "rossz" lányt a barátnőmre."

Írta az egyik kommentelő.

Ez a helyes megoldás, amit írtam.

Annának is így kellett volna tennie. Szól a tanítónak. Ha erre lekorholja vagy ignorálja, akkor szól a szüleinek.

Az ilyen tanárnak nincs pedagógiai érzéke. Anna a barátnőjével akar játszani, nem azzal, akit rátukmálnak és persze, hogy egy ponton betelik a pohár, amikor ő sosem játszhat rendesen, mert ő a “kistanárnéni”. Felmenteném-e? Mi alól? Semmi vétsége nincs, csak elege lett ebből a baromságból. A tanítóval beszélgetnék el inkább.

Tudom milyen ez egyébként, nem sok minden maradt meg általánosból, de az igen, hogy a tanár engem “javítónak” hívott, mivel akit mellém ültetett, az lenyugodott, nem zavarta az órát. Levettem a válláról a terhet. Emlékszem arra is, hogy milyen kva jó volt, amikor a legidegesítőbb, akár közveszélyes gyerekeket is mellém ültette, nekem meg semmi örömöm nem volt. A barátaim egy padban, én meg külön az aktuális viselkedészavaros nyomival. Csak én nem mertem ellenkezni, tűrtem. De hát ilyen esetek fordulnak elő minden nap, amikor a tanárokat/tanítókat mindenféle pszichológia/pedagógiai szűrés nélkül engedik dolgozni, akik inkább egy kisgyerekre hárítják az ő felelősségüket. És még az a kérdés, hogy meg kellene-e büntetni Annát??? Amiért normálisan akar létezni, nem a nyakába aggatva egy olyannal, akit lehet, hogy nem is kedvel? Piszkálódás mindig lesz, de ezt a pedagógusnak kell megoldani önállóan, nem egy kicsinek. Nem tudom kérdező, te ki vagy a történetben, ha én Anna szülője lennék és ezt megtudnám, hosszasan elbeszélgetnék a tanítóval.