Mi volt életetek eddigi legrosszabb munkája?

2 diákmunka, az egyikhez céges busszal kellett menni, 2 napot voltam egymás után. Valamiért már a fizimiskám se lehetett szimpatikus, mert nagyon kirekesztően bántak velem, illetve nem kaptam meg információkat, vagy nem úgy. Persze aztán leszidtak, ha elrontottam.

A másik gyár volt, szalag mellett kellett zömével kupakot igazítanom, hogy a gép rátekerje vagy nekem magamnak készre rátekerni.

Piszkáltak, cs.sztettek, iszonyú tempót diktáltak, még sértegettek is.

Az első éles munkahelyem se volt jó, illetve eleinte még szerettem is, a munka vil@gába cseppenve még bírtam a monotóniát és a körülményeket.

Borzalmasan sokan voltunk bepréselve 2 szobába, a szomszédod kb olyan közel ült, mint az iskolapadban. Pl a laptopod csak hátratolhattad, ha papírmunkád is volt.

Később harmada annyian lettünk, kaptunk külön asztalokat és normálisabb székeket.

A munka viszont horror unalmas volt, lényegében végig ctrl c, ctrl v, ctrl f nyomogatásából, adatok ellenőrzéséből és javításából állt. Az a baj, hogy nemcsak azt a munkát utáltam meg ott, hanem a munkát, mint olyat magát is.

Nem igazán volt ilyen.

Egyszer dolgoztam műszakban egy csomagolóüzemben, ott a délelőttös műszakot borzasztó rosszul tűrtem, konkrétan volt, hogy sírva keltem...

De ez volt a legnagyobb problémám. Meg az, hogy könyvtárban dolgozva létráznom kellett tériszonyos létemre. :D

Bosch, minőségellenőr.

Eleinte jó volt utána átkerültem másik csapatba. Egy hülye k..rva volt a műszakvezető, aki semmit se csinált. Helyette meg a pasija helyett is dolgoznunk kellett.

WC-re csak szünetben lehetett elmenni. Nem szabadott leülni, akkor se ha volt szék a munkapad mellett és vagy 1 óráig semmi munkám nem volt mert nem volt anyag...

Egyre jobban operátori munkára is beraktak minket.

Beraktak valami gépre ahol vagy 4 munkafolyamatot kellett csinálni, igazi szalag munka volt. Aki megmutatta mit kell csinálni elkezdett cümmögni, hogy nem csinálom jól, de buta vagyok hogy elsőre nem csinálom gyorsan. Nem is akarta csinálni.

Na ekkor elegem lett, le k..rva anyáztam, neki vágtam a kesztűmet és mentem leszámolni. Nem operátornak jelentkeztem.

Az ember sz.rja, hugyozza, vérezze össze magát mert wc-re se lehet elmenni, csak a 10 perces szünetben. A wc persze a gyár másik végében van.

Àrufeltöltő, azt hiszem 4 napot dolgoztam ott, aztán ott hagytam. Betanítàs 0, folyamatos csesztetès, és én végeztem mindenki munkàjàt, enni, inni és wc-re menni nem lehetett, a főnök végig mellettem állt, tàmaszkodott a polcon és nézte mit csinálok, ja és 2 percenkènt beszólt valami megalàzót. Azóta is van felvètel, pedig ennek már egy éve. Mindenki max egy hetet bír ott ki.

Dolgoztam építkezèsen is, ott nekem is "kimarta" az orromat a por napvègère, és tüsszögtem, az orromból port fújtam egész nap, de ennek ellenére szerettem.

Most én is úszómesterkènt fogok kezdeni a héten, aztán szeptembertől megyek vissza az èpítőiparba.

Gyorsétterem. Hogy miért?

Oda olyan ember való, aki mindig éber, pörgős, feltalálja magát, ügyes.

Én alapból olyan vagyok, akinek lnéha lekapcsol az agya és olyankor bambulok kicsit, ha kértek valamit, amit nem mondtak el, hol van, akkor el kellett magyarázni, ha nem volt teendő, akkor külön mondani kellett, hogy, akkor seperjek fel, töltsem fel a készletet, mossak fel, pucoljak üveget, stb., Plusz volt, hogy bénáztam a feltöltésnél, a kaja felszolgálásnál, stb.

Egyszerűen olyan voltam, mint a kiselefánt a porcelánboltban és nem igazán jó olyan helyen dolgozni, ahol nincsenek sikerélményeim és a csapatnak is ártok.

Átmentem egy szuvenírboltba és sokkal jobb volt. Alapból egy ilyen boltba nem az megy, aki rohan, hanem nézelődik, így nem volt gond, ha lassabb vagyok. Nyelveket is tudtam, ami miatt már jó voltam a főnökö szemében.Nem volt az, hogy, ha nincs munka, akkor is csináljak valamit; eladás mellett felsöpörtem, felmostam, kipakoltam, pucoltam, wc-t takarítottam (a wc-t csak mi eladók használtuk, a vevők nem), de ezeket nem kellett "ha nincs munka csinálj valamit" alapon óránként csinálni.

Sokszor elég volt csak üldögélni két vevő között.

Utána jött az irodai munka és ott úgy indultam, hogy nagyon bénáztam, sok apró bakim volt, hogy ezt nem tudtam és elrontottam vagy azt rosszul mondtam és folyton gyomorgörcsben voltam, hogy ki leszek rúgva. A főnököm megnyugtatott, hogy pedig tök ügyesen haladok. Utána elkezdtem tényleg pozitív irányba fejlődni, amikor túl voltam az újdonság varázsán és már mindent tudtam akkor szárnyaltam.

Utána létszámleépítés volt és átkerültem egy nehezebb pozicióba, aminél visszajöttek az érzések, ami a gyorsétteremben volt. Visszamentem egy másik helyen abba a pozicióba, amiben eredetileg voltam az irodai munkánál és azóta is abban vagyok. :)

Kb ennyi a történetem; voltak könnyebb és nehezebb időszakaim is. Most egy nagyon szép időszakon megyek éppen át és remélem, hogy így is marad. Plusz, családias hangulat, kedves kollégák, kedvező beosztás, nagyon jófej főnök; mi kell még :)