Szerintetek is csak annak nincs munkája aki nem akar dolgozni? Vagy ez nem igaz? Nincs annyi munkahely hogy minden munkanélküli el tudjon helyezkedni?

Szerintem ez így van, magamból kiindulva. Az tény, h anno nem válogathattam az állások között (mondjuk most se nagyon, de most jó munkám van :)), de egy hétnél tovább sosem voltam munkanélküli... viszont az is tény, h minden xart elvállaltam, értsd; újságot hordtam, takarítottam, címkéztem, kommisióztam, stb... de nekem ez nem derogált, tudom, sokan lenézik az ilyen munkákat, én viszont jobban lenézem azt, aki válogatni akar, miközben nem teheti meg, és inkább segélyen vegetál meg rinyál otthon, minthogy megfogjon egy qrva seprűt és dolgozzon - konkrétan többre becsülök egy wc-s nénit, mert ő ott van és dolgozik!

A közmunkásokat szintén, hisz’ dolgoznak - nekik ez jutott, szomorú, h lófhaxt se kapnak, de nem otthon nyígnak a kanapén, h nincs meló, hanem tolják nyáron a 40 fokban, télen a mínuszokban, stb...

Szegény nagymamám is eszembe jutott most a kérdésedről: iszonyú okos nő volt, folyékonyan beszélt oroszul, németül, franciául. BKV-s jegypénztárból ment nyugdíjba, ami lófhax volt, vmk 30ezer körüli, és még a lánya is pumpolta... egy percig nem rinyált meg sajnáltatta magát, konkrétan elment kocsmába hamutálakat meg poharakat szedni, és szegénykém még wc-s néni is volt vénségére. De ott volt, tolta a melót ezerrel, és valami csoda folytán mindig kedves és vidám volt...

Szal ennyit erről, aki akar, az talál munkát.

Van, aki akar, de képtelen. Pl a nővérem. Mindenkivel összeveszik. Pedig 5 diplomája is van. Okos. Csak egy bunkó.

Én 3 hónapon keresztül kerestem munkát vidéken. Egyszerűen nincs. BP-n elég volt feltölteni egy cv-t és egy nap múlva 10 állásinterjú meghívást kaptam.

Azt gondolom, hogy akik ezt hangoztatják nagyon szűk látókörű emberek, nulla empátiával.

Feleségem gyerekkorában meghatározó negatív élmény volt, mikor az apja otthagyta az unalmas, de biztos munkahelyét a vegyiparban mérnökként, és elment egy jó gyógyszercéghez, ahol jól keresett, viszont 1.5 év múlva kirúgták, mert nem igazán tudott beilleszkedni (fura ember amúgy). Utána csak két év múlva talált munkát, addig nagyon nagy bajban volt a családjuk, és nagyon el voltak keseredve, hogy mi lesz. Egyáltalan nem az a típusú ember, aki nem akar dolgozni, sőt, csak ugye nem mindenki indul egyforma esélyekkel, főleg ha valaki furcsa, magának való ember.

De a környezetemben máshol sem azt látom, hogy aki hosszabb ideig munkanélküli, az ne akarna dolgozni. Manapság legnagyobb bajban az 50-en túliak vannak, ha sokáig voltak egy helyen, majd leépítés van, illetve a pályakezdők.

2:

De épp ez az, hogy ne csak magadból indulj ki mert, nem vagyunk egyformák, pusztán személyiségünkből fakadóan nem egyformák az esélyeink. Nekem most 1-2 hónapon belül lenne másik munkám, ha kirúgnának, de rengeteg embert ismerek, akiknek sok-sok hónapig vagy akár több évig szívnának, ha munkát kellene keresniük, akkor is ha bármit elvállalnának.

#5 Bocsi, de én ezt nem értem - őszintén. Az előtted válaszoló is írta, h a mérnök rokona nem talált melót, de nézegetett “alantas” munkát is? Ha igen, akk bocsánat, de nekem nem így jött le. Maximálisan megértem, ha valaki mérnök/tanár/akármi, akk nem akar elmenni takarítani.... de ha csak az van, akk az van. Kész pont ennyi.

Nyilvánvaló, h nem mindenki indul egyenlő esélyekkel; nekem is szebb lenne az életem, ha anno elmehettem volna fősulira, miközben apuék eltartanak, stb... de sajna nem ezt dobta a gép - és baromira nem vagyok egyedül....

A véleményem változatlan, szerintem aki akar dolgozni, az fog...

Szerintem nem így van; főnyereményeket van, hogy be se hívnak interjúzni és kvázi hónapokig munkanélküli vagy akár évekig, pedig jár interjúkra.

Van, aki fizikailag vagy szellemileg nem képes dolgozni.

Ennyi erővel pl a kómában fekvő Gabikát vagy a szellemileg súlyosan visszamaradott Bogikát is elő lehetne venni, hogy csak lusták, mert 18 évesek elmúltak, de nem dolgoznak.

6:

6 is én voltam, és igen, nem csak mérnöki munkát keresett, vállalt volna "alantas" munkát is, ha lett volna. Arra egyébként még rosszabbak voltak az esélyei, meet mérnökként kevésbé fura, ha fura valaki. Meg próbálkozott átképzéssel is. Végül az eredeti munkahelyére vették vissza, ahonnan elment oda, ahonnan leépítették.

És baromira nem egyedi eset, a legrosszabb pedig az, amikor bajban lévő embereknek mondják meg a hozzád hasonló nagyarcúak, hogy csak az nem talál munkát, aki mem akar dolgozni. Tényleg javaslom, tágítsd kicsit a látókörödet.