Ilyen helyzetben ugye önzőnek kellene lennem, nem szabad lelki kérdést csinálnom ebből?
Szóval 30 évesen kezdtem el szakmát tanulni, és ezzel egyidőben el is helyezkedtem egy öreg mesternél, aki egyszerűen nem talál embert.
Elvégeztem a szakmát, de csak 130.000ret tud fizetni nekem, de ő hosszútávon tervezne velem, nos ha itt hagyom, nem tudom hogy lesz képes folytatni a melót, de mások meg minimum 250bruttót ígérnek kezdő bérnek + cafeteria, ami itt egyáltalán nincs... Csak 130netto...
Nyomorgok ebből a pénzből és váltanom kell, de közben meg lelkiismeret furdalásom van, hogy az öreget magára hagyom... Ugye nem lenne szabad ezt így felfognom?
Esetleg pár évig dolgozz nála, ez jót tenne a lelkiismeretednek, aztán utána váltsál.
Amúgy a szakmai tapasztalat mindenhol nagy érték, tehát utána csak még jobb lehetőségeket kapnál.
Nem tudom, mennyire vannak a szakmának mesterfogásai, de lehet, hogy tőle többet tudnál tanulni, mint egy átlag munkahelyen. Pályakezdőként nem a fizetés a legfontosabb, hanem, hogy bedolgozd magad a szakmába. Az más kérdés, hogy mindez inkább működik azoknál, akik 18-20 évesen kezdenek dolgozni.
Az is lehet, hogy ő pár év múlva nyugdíjba menne. Ha azt ki tudod várni, akkor lehet, hogy az ügyfélkörét meg tudnád örökölni, netán a gépeit/szerszámait olcsón meg tudnád venni, és egy bejáratott ügyfélkörű vállalkozással indíthatnál. (Nem tudom, mi ez a szakma, mennyire reális ez a feltevés.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!