Az idősebbek, miért tartják hálátlannak, semmirekellőnek a fiatalokat, csak mert gyakran váltanak állást?

Én negyvenes vagyok, az én szüleim meg azt voltak képtelenek felfogni, hogy nem minden állás heti öt nap, nyolc-négyig tart, mert az ő köreikben mindenki ebben a munkarendben dolgozott. Szerintük ez "nem normális". Az otthonról végzett munka pedig nem munka.

Ez nem korfüggő szerintem, az ember azt tudja elfogadni, amit ismer, ami pedig eltér attól, afelett ítélkezik.

Én amúgy csak nyugdíjasoknál tapasztaltam azt, amit írtál, mert a negyvenesek, ötvenesek még bőven a munkaerő-piacon vannak, tehát ismerniük kell a tendenciákat.

1. Náluk jobban hat még a szocialista érából, akéár csak a szülők példáján át ható felfogás: tanulás - egy munkahely - nyugdíj

2. Irígyek a mobilitásra, ami nekik a család miatt már nem áll fenn.

3. Tényleg nem értik a mai munkaerőpiacot.

Mert ők leragadtak egy munkahelyen egész életükben és nem tudják megérteni, hogy miért kéne vàltani. Az idősebb korosztàly minden téren inkább tűri a rosszat, nem változtat.

Én 25 éves koromra több helyen dolgoztam, mint ahány éves voltam. És? A végére megtalàltam azt, ahol jók a körülmények, jó a fizu és szívesen járok be. Ha ez változni fog, akkor keresek újat.

Semmi értelme benneragadni valamiben, ami nem jó.

Szerintem sokkal több munkalehetőség van. Ráadásul az ember ha albérletben van, akkor akár várost vagy országot is tud váltani munka miatt.

A régi generáció már 20 éves korára saját házban lakott, nem is volt olyan opciója, mint nekünk albérletben (persze kényszerből vagyunk abban általában)

Felettem jókat írtak, ment a zöld! Én is írnék pár okot, részben már említetteket is.

- Az emberek egy része mindenen problémázik és mindenkire fúj. Főleg, ha az illető valamit máshogy csinál, mint ahogy ő gondolta egész életében. Ha ő ezt vagy azt gondolt valamiről (pl. munkáról), akkor az úgy van, függetlenül attól, hogy mi változott az évtizedek alatt.

- Változott a világ, a mostani fiatalokhoz már több infó jut. Régen a többség közel keresett munkát, aztán ennyivel el is intézte a dolgot. Jellemzően adott munkára volt 1-2 cég a környéken és ennyi. Nem nézegették a másik cégek fizetését, nem is tudták, hogy mi a helyzet. A mostani fiatalok már simán feltérképezhetik, hogy akár 100 km-el arrébb milyen körülményeket és fizut kaphatnak, ezért sokszor jobban átgondolják, hova mennek.

- Régen viszonylag több volt a fix állás. Nekem anyám pl. több, mint 30 éve van a munkahelyén. Felvették, nem ugrált, maradhatott. Neki ez elég volt.

- Az idősebbek közül sokan nem fogják fel, hogy a munkájuk érhet többet és inkább a biztosra mennek. Ha van egy munkahelyük, ami bevált, akkor ott maradnak, akármilyen rosszul is fizet. Mert az biztos.

- Most már fordul kicsit a munkaerőpiac, szóval érthető, hogy sokan váltanak munkát. Egyre inkább megyünk a munkaerőhiány felé. Én amikor próbaidőn voltam, lebetegedtem. A családban ment a rinya, hogy menjek be betegen is dolgozni, mert kirúgnak és mi lesz velem. Én képben voltam, hogy a főnök nem talál olyan embert, mint én, ezért nem fog problémázni. És nem is szólt egy rossz szót sem arra, hogy otthon voltam próbaidőn 2 hetet...

Azért, mert az idősebbek pontosan tudják, milyen volt a helyzet az országban 2 világháború, és egy forradalom után. Sokan nyomorúságban, szegénységben éltek, és örültek, ha találtak munkahelyet, vagy épp a hét minden napján volt mit enni. Ebben nevelkedtek, ebben éltek, ez maradt meg bennük, ezt tanították a gyerekeknek.

Az ő hibájuk nem az, hogy a múltbéli tapasztalataikat megosztják másokkal. Hanem sokkal inkább az, hogy annak ellenére is ítélkeznek, hogy ma már más a helyzet, csak épp ennek nem néztek utána.

Másban nőttek fel és idősként egyébként is már kevésbé rugalmasak.

Egyébként Y-ként én sem feltétlen értem a gyakori váltogatást.

Anyagilag pont rosszul jön ki, mert az adott helyen 1-1,5 évente emelnek, már megbecsült dolgozó az illető, az új helyen meg valószínűleg nem kapja meg egyből azt az összeget, amennyire az előzőnél emelkedett.

Aki nem mérnök, infós, szakmunkás, annak nem egyszerű és nem igaz, hogy ott dolgozik, ahol csak szeretne.

Amúgy a gazdaság pörgése miatt van -néhol- munkaerőhiány. A válság közeledik és nagyon kemény lesz. Az emberek elfelejtették 2008-at, pedig igen fájdalmas volt.

Több ismerősöm is van, aki rendszeresen felmond a semmire, jelenleg 2 közeli ismerős ül otthon önszántából.

Az egyikük a héten utasított vissza egy állást, a diplomájával nem jó pénzt kapna (közalkalmazott, pedagógus).

Mondgatja, hogy tanulnia kellene, váltani szeretne - mégse tanul semmit se, csak 2-3 havonta felmond a semmire.

Kedves utolsó. Jól fogalmazol, hogy nem érted. Mert bizony, aki nem vált, kevesebb pénzt kap, hiába profibb, mint aki vált. Nincs értéke a tudásnak. A változást keresi a legtöbb cég és, aki több céget látott, az nagyobb tapasztalatot hordoz, mi hol és hogyan jó/rossz/javítható, mi a versenyben az előny.

Aki vált, kevesebb pénzért nem megy el. Aki marad, annak megfelel az 5 évvel ezelőtti bér is, hiszen egy multinacionális cégek nem emel fizut. Ha fizu emelés kell, váltani kénytelenek a dolgozók.

Azért jöttem el, mert már fizikai tünetei voltak, annyira nem bírtam.

Kb. 20 %-os emelés volt nagyjából évente.

Váltáskor igyekeztem azt a fizetési igényt tartani, amennyit az előző helyen elértem, de nem nagyon sikerült. Ha a cafit is nézzük, NEM sikerült.