Ismertek olyan embert, aki azzal a tudattal jár be a munkahelyére dolgozni, hogy ha ő nem lenne, a cég sem működne?

Anyósom.

Olyan pozícióban van, amit simán rögtön betölthetne más is, ha ő nem menne be.

Ez eddig nem zavar, legyen büszke a munkájára.

Viszont csak erről tud beszélni, mindig úgy adja elő harsogva, mintha az ő hátán menne ott minden, mindenki más lusta, semmirekellő lenne. Miközben jó ha minimálbért kap, és többször átverték, semmibe nézték már a főnökei, kollégái. De ő úgy adja elő, mintha ő jól megmondaná nekik is, ő mekkora ász, ő kioszt mindenkit ott. Mindenkinek, nekem is okoskodik, olyan dolgokban, amikhez nem is ért. Közben tényleg hülyére veszik a munkáltatói, rossz nézni.

Valahol szomorú ez az egész, szerintem így védekezik az igazság ellen.

Gyárban dolgozva ilyenekkel voltam körülvéve. Mindegyikük saját magát tartotta egyedüli élmunkásnak, számukra az összes többi dolgozó sumák volt, akiket már rég ki kéne rúgni.

Valamint közmunkában dolgozva az állandós dolgozók (tehát valaha őket is segélyről hívták be, csak aztán a környezetgazdálkodási cég rendesen felette őket) közül külön-külön mindegyik azt állította magáról, hogy ő az egyetlen, akit a jó munkája miatt állandósítottak, a többiek mind nyaltak. :)