Mekkora erő kell ahhoz, hogy a munkahelyen hosszabb időn keresztül elviseld a támadásokat irányodban, emellett, hogy azzal szembe nézz, hogy a munkádat semmibe veszik?

Csak egy saját sztori (bár borítékolom a lepontozást).

Én 2 éve jártam így. Spontán megkeresett egy ismerősöm, hogy az apjával közös cégében lenne meló, napi 16e nettóben, de ekkor nagyon nem 8 óra. Sokszor már hajnali 4kor indultunk vidéki városokba, majd volt, hogy este 10-11re értünk vissza. (Távfűtéssel kapcsolatos, hőszigetelő munka volt.)

Volt két sutyerák fiatal srác, akik első perctől fogva fúrtak, ellenségeskedtek velem, nem sikerült a beilleszkedés, pedig mindent elkövettem. De mivel anyagilag megérte, így pont leszartam. Csak egy eszköznek használtam ezt a munkahelyet arra, hogy anyagilag egyenesbe jöjjek. Ez sikerült is. Majd a két srác közül az egyik bezsarolta a főnököket (az őket minősíti, hogy hagyták) hogy vagy elmennek ők a cégtől vagy engem kirúgnak. Sikerült addig húzni az időt, hogy a próbaidőm letelt, így már végkielégítés és felmondási idő pénz is járt.

Úgyhogy nekem lett pénzem is, meg egy nyugodt őszi időszakom, mivel 2017 nyár végén volt a dolog. Itt már írásban is indokolni kellett a felmondást, a megrendelések visszaesésével indokoltak. Én elfogadtam, felvettem a megillető pénzeket oszt jónapot. De az értetlenségen kívül jobban nem viselt meg. Jó, én egy munkahelyen sosem "életet élni" akarok, arra ott van a privátszféra. A munkahely csak többféle módozat közül az egyik céleszköz a pénz megkeresésére. Ha kiesik (ez olyan, mintha eltörik a szerszám) akkor az ember keres másik módozatot. De nem kell a lelkünkre venni.