Milyen elképzeléseitek voltak nektek, mikor elkezdtetek dolgozni a munkahelyeteken? Azóta sikerült-e megvalósítani ezeket?

Például az, hogy bírni fogom. Hogy a kereset és a hétvégék megfelelő ellentételezést jelentenek a heti "eladott" öt napra.

Hogy egyensúlyt leszek képes teremteni a munka és a magánélet között, nem megy rá az egészségem, és olyan jól fogok keresni, hogy ne kelljen garasoskodni a mindennapokban.

Egyik sem jött be. Így most vállalkozom már évek óta, hogy legalább az időbeosztásom rendben legyen.

"Én leszek a legjobb, vezető leszek" (amikor a jelenlegi munkakörömben kezdtem dolgozni).

Megkaptam a hónap dolgozója címet, de szerencsére vezető soha nem lettem. Látom, mit él meg egy vezető és én biztos nem bírnám. Minden vezető előtt meghajolok, hogy bírja idegekkel és energiával!!!

Csoportosan kezdtünk, határozott idejű szerződéssel.

Adatmásolgatós, adatellenőrzős kulimunkákat végeztünk.

Aztán meg lettünk hosszabbítva, kevesebben maradtunk majd véglegesítve lettünk.

Az elején azt gondoltam, hogy jobban bevonnak minket a dolgokba, ahogy egyre jobban belerázódunk és többet tudunk a cégről, a szabályairól.

Arra gondoltam, hogy változatosabb feladatokat kapunk majd, akár egyénieket, nagyobb felelősséggel.

Amikor megkaptuk a határozatlan idejű szerződést, akkor valóban volt egy ideig "komolyabb" munkánk is, de azt leállították, sőt, a mi munkánk konkrétan el lett dobva.

Egy idő után felmondtam, mert ugyanúgy maradt az excelezős "gyárszalag" munka és közben voltak negatív változások is.