Ha nem akarok dolgozni de muszàj lesz akkor hogy törödjek ebbe bele?

Én is ugyanígy vagyok cimbora,egész életemben gyűlöltem minden percét a munkának,40 éves vagyok,volt vagy 20-30 munkahelyem különböző területeken,mindet utáltam egytől-egyig.Sokan mondták hogy keressek olyat amit szívesen csinálok,ilyen nem létezik.Mindegyik helyen mindig azt néztem hogy tudok a legkisebb mértékben részt venni az adott munkában,kihúzni magam alóla.Ezért általában vagy kirúgtak a gyenge teljesítmény miatt,vagy én jöttem el mert nem bírtam tovább.Az ilyen emberek mint te vagy én,soha nem változunk meg,nem törődünk bele,nem fogadjuk el hogy dolgozni kell.Viszont totális kényszerből csináljuk,mert amúgyéhen döglenénk.A bűnözéshez is lusták vagyunk,mert végül is az is munka,ott is tenni kell a dolgokért...Ez valójában így nem élet,megszületünk,van pár boldog évünk a nagyszülőkkel,aztán eljön az iskola ideje,és attól fogva el van toszva az egész.Attól a perctől kezdve,köteles vagy tanulni,megfelelni,döntéseket hozni.Ezt követően pedig kezdődik a fekete leves,a munka.Amikor azért kelsz korán,utazol,olían dolgot csinálsz amihez nincs kedved de muszáj,ráadásul olyan emberekkel töltöd a napod akiket rühellsz,utána fáradtan hazaesel,zabálsz,fürdesz,döglesz,ezt ismétled heteken keresztül,hogy kapj annyi pénzt hónap elején amiből kihúzod a következő hünap elejéig.Trágya az egész,nem élet.Ha lenne rá lehetőségem hogy átadjam a hátralévő éveimet,mondjuk egy beteg fiatalnak,simán megtenném,és kiszállnék ebből a mocskos mókuskerékből.

Obelix nememlékszemtalánkínzómester, ez már csak így megy. :D