Miért váltanak ennyire könnyen munkahelyet?

Könnyen?

Amikor az emberek többsége még akkor sem mer (vagy akar) váltani, amikor már látványosan szenved?

Pont ez a baj, hogy az emberek nem mernek lépni. Ezért van ennyi keserű ember, és ezért van az, hogy a munkáltató bármit megtehet.

Mellesleg: ha egy munkahelyen jó dolgozni, akkor azt nem fogják sértődötten elhagyni.

Miért ne váltanának?

Nyilván találnak jobbat, akkor meg miért maradnának?

Szerintem inkább neked kéne elgondolkodnod azon, hogy valóban olyan jól fizetett-e az a hely, nem vagytok-e túldolgoztatva, nem egy surmók fószer-e a főnök...

Én 3 évet húztam le a legutolsó munkahelyemen egy kis cégnél, az alatt 5 ember vettek fel, mind az 5 el is ment fél éven belül, volt aki egy hétig bírta. Teljesen megértem őket; én voltam a hülye, hogy egyetlen percet is túlóráztam a cégnek.

Huszonéves vagyok. Több helyen dolgoztam eddig, mint ahány éves vagyok. Nagy városban élek, megtehetem, hogy nem ragadok le bárhol. Ahol nem voltak jók a körülmények és szar volt a fizu, onnan gondolkodás nélkül kerestem jobbat..

Szerintem nagyon idejemúlt az a hozzàllàs, amit az öregek képviselnek, hogy kb az első munkahelyükről mennek nyugdíjba, akkor is, ha nem szeretik, nem becsülik meg őket.

Hogy a te munkahelyed mi volt a gond a többieknek, azt nem tudhatjuk. Biztosan oka van, hogy még a jó fizu és irodai környezet sem elég a maradàshoz.

Én egyébként sohasem értettem, miért mondják, hogy válts, könnyű váltani stb.

Ha valaki nem orvos vagy mérnökinfós, nem könnyű azért.

Én már hónapok óta látványosan szenvedtem, mire fel mertem mondani.

Csak a csoda segített abban, hogy jobb helyet találjak (de a fizu így is ugyanannyi), kettőt visszautasítottam, amik fizetésben és minden másban még rosszabbak lettek volna. A jelenlegi ráadásul az egyik visszautasítás folyományaként lett.

A legtöbb interjúm után vissza se jeleztek, pedig már 3-4 hete voltak.

"Sokszor igen, csak elvagyunk, feladatok nélkül, így könnyebb is a létezés :)"

Olyan munkahelyen mondjuk én sem szívesen dolgoznék, ahol csak "létezés" van. Nem én vagyok a munka hőse, de alapvetően motivál a feladat, a projekt maga amin dolgozom, még akkor is ha vannak napok amikor legszívesebben semmit nem csinálok és én is csak elvagyok.