Szerintetek annak, aki vendéglátóiparban dolgozik, mindenképpen extrovertáltnak kell lennie?
Egy ideje felszolgálóként dolgozom, szeretem, de néha megfordul a fejemben, hogy lehet, hogy többet kéne beszélgetnem a vendégekkel. Nem vagyok az a nagyon laza típus, kedves és illedelmes vagyok a vendégekkel, ha van időm, akkor jólesik elbeszélgetni, de a cseverészés annyira nem pályám. A személyiségem valahol az extrovertált és introvertált között van. Az összes munkatársam ilyen cseverészős (mondjuk külföldön dolgozom és itt alapból mindenki sokkal nyitottabb és barátságosabb), egymással is folyamatosan csevegnek, én meg inkább elvégzem a munkámat. Persze nem vagyok mufurc.
Ti ha étterembe mentek, akkor szeretitek, ha a pincér cseverészik, vagy inkább csak hozza ki a kaját szépen és hagyjon titeket békében?
Én ugyan nem vendéglátózom, de emberekkel foglalkozom. Napi szinten rengeteg emberrel találkozom. Introvertáltként is megoldható, csak több energia befektetéssel jár, mint egy alapvetően társaságedvelő embernél.
Nekem az vált be, hogy a konkrét feladatot nagyon készségesen megoldom. Válaszolok a kérdésekre, igyekszem gyorsan elintézni az ügyfél kérését, viszont nem szoktam velük felszínesen csevegni és az életük történetét sem hallgatom meg.
Te köteles vagy válaszolni az étlapon szereplő dolgokkal kapcsolatban bármire, ha azt kérik, javasolhatsz is, vagy ha útbaigazítást kér a vendég, szerintem az is belefér. Egyébként meg egy felszolgálónál fontos a gyorsaság és ebbe nem fér bele, hogy amíg egy vendéggel csacsogsz, addig a másik várakozik.
Légy továbbra is kedves és udvarias. Így senki nem fog elégedetlenkedni.
"Ti ha étterembe mentek, akkor szeretitek, ha a pincér cseverészik, vagy inkább csak hozza ki a kaját szépen és hagyjon titeket békében?"
Én, ha elmegyek egy étterembe, nem feltétlenül vágyom azt, hogy a pincér odajöjjön, kérdezze, hogy ízlik e az étel, jól vagyok e. Zavarni nem zavar, de nincs gondom akkor se, ha nem jön oda. :)
Amit nem szeretek, az, ha a pincér lehangolt, arcokat vág, siettet a rendelés felvételénél, úgy néz rám, mint egy marslakóra, amikor bemondom, mit kérek, stb.
Illetve, ha végig lehangolt; amíg ott van az asztalnál, már-már úgy áll, mint aki mindjárt sír. Ez az én hangulatomat is lenyomja sajnos (de én alapjáraton is túl érzékeny ember volnék).
Azt se szeretem, ha valaki valamit félreért, zokon vesz. Pl egyszer elmentünk 4 ember és én étterembe; én diétás kólát kértem a kaja mellé (akkor nagyon oda kellett figyelnem, hogy sima cukrot ne fogyasszak, mert fruktózérzékeny voltam) és reflexből mindenki sima kólát kért.
Ilyenkor én szóltam mindig a pincéreknek, hogy valahogy jelöljék, hogy ne keverjük össze az italokat véletlenül se; persze udvarias stílusban. Az adott helyen a pincérnő megsértődött és ez egy kicsit nekem is befolyásolta a hangulatomat.
Szóval véleményem szerint az bőven elég, ha kedves vagy a vendégekhez, mosolygós, udvarias; ha szeretnéd, természetesen beszélgethetsz velük, de, ami engem illet, ez nem nélkülözhetetlen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!