Házinyúlra nem lövünk de mégis?

Van egy kollégám, pár évvel idősebb. Mindketten egyedülállóak vagyunk már jó ideje. A kezdetektől jól kijövünk egymással, nagyon jól el tudunk beszélgetni, viccelődni. Az utóbbi időben egyre kétértelműbb jeleket ad, sokszor rám ír (nem munkával kapcsolatban, van hogy több órán át, akár hajnalig dumálunk), ha csinosabban öltözöm elkapom a pillantását ahogy végigmér, pikánsabb dolgokkal ugrat, elkísér a munkából hazafelé pedig nem is esik neki útba, stb.

Ellenben rendszeresen hangoztatja hogy ő munkatárssal soha nem kezdene, mert mi lenne ha rosszul sül el és akkor egész nap a másikat kell nézegetni a szakítás után is. De egyszerűen nem értem. Ha így gondolja akkor mégis miért viselkedik velem így? Vagy ő sem tudja mit akar?