Házinyúlra nem lövünk de mégis?

Mert mást diktál az esze és mást a szíve... ha ezt hangoztatja akkor valószínüleg próbál az eszével a szívére hatni (győzködni magát), hogy ebből melyik győz, majd elválik.

Neked mi a véleményed? Összejönnél vele, vagy benned is van egy félsz, hogy mi van ha rosszul sül el?

"Ellenben rendszeresen hangoztatja hogy ő munkatárssal soha nem kezdene"

Itt is a válasz a kérdésre.

Én úgy érzem, haverkodni próbál Veled, plusz, az első bekezdésbe belegondolva belém már jó pár kolléga 'szerelmes volt".

Attól még, hogy ellenkezik a nemetek, nem kell feltétlenül szerelmesnek értelmezni a közeledését. Voltak kollégák, akik ellenkező nemüként ilyen mély baráti viszonyt ápoltak és sosem jöttek össze.

Na pontosan ezt sz.ptam most be nagyon csúnyán. Sráccal addig-addig játszottunk, míg végül is elkezdtünk ismerkedni. Csakhogy egy lelki nyomorék vagyok és erre jó előre figyelmeztettem. Ő gyönyörű szavakkal biztosított róla, hogy (mikor elkezdtem megmutatni magam) ő kedvel, fontos vagyok neki... Aztán egyszer összevesztünk. Egy hónapja. Köszönni is alig akar, és azóta már talált másik kolleginát (pár hete jött), akivel egy az egyben ugyanazt csinálja, mint velem az elején. Elengedtem a dolgot, de ettől még nagyon fáj, főleg az, hogy voltam olyan barom és hittem neki. A napjaim borzalmasan telnek az utóbbi időben.

Szóval ha rám hallgatsz, tartsd magad az arany mondáshoz és NE lőj arra a nyúlra! Ismerkedés, kapcsolat építés, oké. Aztán inkább mondjon fel valamelyikőtök. Ha nem jön össze valamiért, vagy vége lesz, pokollá fogja tenni a munkahelyi légkört számodra.