Van itt olyan, aki nagyon utálja a munkáját mégis képtelen váltan?

eddig minden munkámat utáltam.Pályatévesztett vagyok, de ez hosszú..Amúgy is, magánügy, így alakult.

Volt, hogy reggel, mikor nekiláttam, néha az idegösszeomlás meg a sírógörcs kerülgettet és hangosan ismételgettem, hogy Mit keresek én itt??!Meddig kell ezt bírnom? aztán vége lett.Jött egy újabb szar meló, hasonló szenvedés, 3 évig bírtam.Vége.Hála Istennek, most pihenek (3 évig toltam szabadság nélkül!!).Közben keresem az újabb melót.Magyar viszonyokat ismerve, az sem lesz különb.Sovány vigasz, hogy magasabb végzettségűeknél is ugyan az a szopatás megy, csak a fizuban van esetleg különbség.

Egyébként nagyon nehéz váltani.Nem igaz, hogy bárki talál munkát, aki akar!! A munkáltatók még nem kaptak észhez, hogy már nekik sem nagyon van válogatási lehetőségük, mert lassan csak alegalja marad itthon, a többieket már sikeresen külföldre üldözték, a kormánnyal karöltve.

Én.

A munkát magát nagyon utálom, monoton, koncentrálós, alig van változatosság, kreativitást nem igényel. Szerintem emellett a munka mellett le is lehet épülni, ha az ember nem tanul otthon, játszik pl logikai játékokat, nem edzi az agyát valamiképp.

A munkakörülmények, munkaidő, munkatársak, munkába járás tekintetében... Van, amit rettentően utálok, van, ami zavaró és van, amiben mázlista vagyok.

Van sok pozitívum is, ezért nem hagytam még ott.

Ha nagyon-nagyon szenvednék, azt mondanám, jöjjön másik adminisztrátor jellegű munka, vagy akár gyár, kassza átmenetileg.

Mivel szenvedek ugyan, de még bírható, ezért csak felfelé akarnék váltani.

Felfelé viszont még nem sikerült, az eddigi képzettségeimmel kudarcot vallottam, de tanulok tovább.