Nektek van olyan kollégátok aki irigykedik rátok? Esetleg rosszíndulatú veletek szemben? Nem pont a munka miatt, hanem jobban éltek vagy boldogabbak vagytok.

Hogyne lenne! irigyekből mindig vannak bőven.

Viszonylag új vagyok a cégnél, 9 hónapja vagyok csak itt. A közvetlen munkatársaim között van egy kolléganő, aki elég nyíltan nem kedvel már az első perctől kezdve. Ő tipikusan az a fajta ember, akinek muszáj a középpontban lennie, különben rosszul van. Ő a legrégebbi csapattag, tényleg nagy a tudása és jó abban, amit csinál, de én is sok tapasztalattal és rengeteg jó, új ötlettel érkeztem. Jó szakembernek tartom magam és nagyon hamar beilleszkedtem, jó projekteket kaptam amiket jól (az elvártnál is túl) teljesítettem. Ezzel kissé elloptam az adott kollegina rivaldafényét, amit a mai napig nem tud megemészteni, pedig én tipikusan az "utálom a nyilvános elismerést vagy figyelmet, szeretek a háttérben maradni" típus vagyok és egyáltalán nem kell az, hogy helyette rám figyeljenek.. Mindenesetre ez őt nagyon zavarhatja, mert egyedül velem nem segítőkész, egyedül velem próbál passzív-agresszív módon szemétkedni stb.. Semmi mással nem ártottam neki, de más kollégák szerint is ezért nem kedvel engem. Igazából nekem ő semmit se jelent és kettőnk közül ez a helyzet csak őt frusztrálja, szóval egészségére :D

Hasonló a story, viszont én vágytam volna elismerésre, amit a mai napig nem kaptam meg. Nem is kell. Arra kellett rájönnöm, hogy az ember saját magának dolgozik.

1 volt de épp el is ment decemberben. Őszintén szólva nem tudom miért utált, neki mindent aláraktak a szülei, jól élt stb. Mégis az elejétől fogva irigy volt és rosszindulatú pedig amúgy sose bántottam, nem is voltunk beszélőviszonyban.

Volt olyan. Irigy volt, munka miatt is, meg az életem miatt is. Mondjuk nem értettem, az életemre miért irigykedik,semmi különös csoda életem nincs. Átlagos emberek vagyunk. Rosszindulatú szemtől szemben nem mert lenni, a hátam mögött persze :). Mondjuk tudtam mindenről, túlzás nélkül állíthatom, hogy rajta kívül mindenkivel nagyon jóban voltam, (kicsi munkahely volt, szinte baráti viszonyokkal). Gondolom, az különösen jól esett neki, hogy egy helyre adtunk be jelentkezést egyszer (teljesen véletlenül, nem osztotta meg velem nyilván, de megtudtam még az elbírálási szakaszban), és én nyertem meg az állást. Akkor ért véget a rendkívül gyümölcsöző munkakapcsolatunk, azóta se beszéltem vele.

Másik oldalról közelíteném meg. Volt olyan munkahelyem, ahol egyes igencsak jómódú kollégák nagyon éreztették a kevésbé jól kereső kollégáikkal, hogy mekkora is a szakadék. Nos, ezek az emberek nem éppen lopták be magukat a szívembe, de nem esett jól, amit csináltak, és most, hogy többet is elértem azóta, még mindig nem helyeslem azt a viselkedést, ahogyan ők viselkedtek.

Sajnos az az átlagos megközelítés ebben az országban, - de irigy vagyok azokra a helyekre, ahol nem, - hogy mindig annak az anyját szidják csoportosan, aki nincs jelen. Rám is irigykednek többen, mert mindig 10-15 évvel előrébb láttam meg a közeledő válsághelyzeteket, mint sokan és azt sem nagyon tudják megemészteni, hogy hiperebbnél ultrább bizonyítványok birtokában sincs sokukban annyi szakmai véna, mint bennem. Megalázónak érzik, hogy papírok tömegével a zsebükben arra szorulnak időközönként, hogy tőlem tanuljanak meg valamit és persze ezt a momentumot nagyon gyorsan el is felejtik - tudatosan, - kevés olyan van közülük, aki elismeri, hogy az általam átadottak nélkül még mindig a nullánál tartanának. Szerencsére van azért olyan is közöttük, akiben az egészséges szakmai tisztelet meg van, mert Ő nem felejtette el, hogy honnan indult, (nem úgy, mint néhány egoista, terrorista szemléletű barom). Nehéz lesz embernek megmaradnom, - megint közeledik egy időszak, amikor boldog - boldogtalan keresni fog.

Frontálisan nem mondja ki, de érezteti, mert ismer rólam/rólunk dolgokat, és ezzel ő el is könyvelte magának (és így mindenkinek), hogy "hú, de baromi Hawaii" életem van, holott az igazi, mélyen rejlő valóságot nem látja... Emellett alapból rosszindulatú is, mert okos, nagy IQ-ja van, így érezhetően lenézi azt, akinek átlagos, vagy esetleg kevesebb a gógyija, így taktikázik, akivel csak tud.

Nekem olyan volt, hogy tetszett egy srác és elmondtam a kolleganőmnek, akivel jóban voltam (legalábbis ezt hittem!). Utána elkezdett találkozgatni a fiúval és össze is jöttek. :D Szóval biztos nem ő az egyetlen, akinek baja van velem :D