Mit csinálsz, ha épp nincs motivációd a feladataidhoz, és le vagy strapálva, kávé nem segít, és szabadság is odébb van?

A hátam közepére sem hiányzik még egy munkahelyváltás, egy életre elég volt, és szeretek is itt lenni, nem ezért vagyok motiválatlan. :-)

Az a helyzet, hogy mindig én voltam az az ember, aki motivált, biztatott másokat, aki példaként álltam mások előtt, hogy akkor is talpra álltam, amikor senki nem volt mellettem. Mostanra azt érzem, hogy kiüresedtem, belefáradtam. Miközben én ott voltam támaszként azok mellett, akiknek segítségre volt szüksége, mellettem nem volt senki, amikor baj volt. És úgy érzem, hogy ez most csapódik rajtam, amikor végre ki tudtam engedni, nem kell harcolni.

Ismerek pszichológust, de önmagában nem elegendő kibeszélni magamat, ez nem oldja meg a dolgaimat, ő sem varázsló, gyógyszerre nincs szükség, mert olyan baj nincs (van tapasztalatom ilyen téren a családban).