Csak nekem bunkó az ilyen viselkedés?

7: "...de abszolút nem érdekli egyiket sem,hogy a kollegája hogyan él a munkahelyen kívül."

Ezt komolyan mondod? Te nagyon szerencsés lehetsz, ha még egyik helyen sem tapasztaltad ezt. Nekem pont ebből lett elegem otthon, jelentős részben ezért jöttem inkább külföldre.

7-es vagyok.

Én is szeretem a munkámat,viszonylag kevesen vagyunk.Eleinte én is azt hittem,hogy milyen jó családias minden,aztán a hosszú évek alatt rájöttem,hogy ez csak látszat összetartás.Azt nem mondom hogy nem vagyunk el viszonylag normálisan,de nálunk (is) megy a pletyka,az irigység,a másik háta mögötti kibeszélés,stb.Nekem van másod állásom,rengeteg pluszmunkám,én nem foglalkozom azzal,hogy a kollégáim miként élnek a munkahelyen kívül,és hogy őszinte legyek nem is érdekel,hogy melyikük hogy van,mert őket sem érdekli,hogy én hogy vagyok.Élettapasztalatból lettem ilyen érzéketlen az élet során,minden jóért csak a rosszat kaptam viszonzásul,én utálom a jópofizást,de ez már az én történetem.

A főnök köszönésére visszatérve,én csak azt tudom írni,hogy számodra az életben ez legyen csak a legrosszabbul eső dolog,ha ez téged zavar,hogy hazafele nem köszön,akkor örülj annak,hogy te köszöntél,ezért nem te vagy a bunkó.

Hát igen,igazad van :)

Inkább úgy fogalmaznék akkor,hogy jó értelemben nem érdekli őket,tehát nem tiszta szívből és jóindulatból érdekli őket a másik,hanem piszkálódásból, meg remélhető kárörömből.

Egy két kivétel azért nálunk is van,de nagyrészt mindig az megy,hogy a másik milyen hülye.